Bassza meg Berryman, gondolja Henry,
azt hittem, egy obskurus gyöngyszemre találok,
de ezt már fényesre szopták a fekete talárok,
rajt sincs már semmit fölfedezni.
Persze attól még jók azok a versek,
és meg sem értem őket teljesen.
Vadak, kaotikusak és nyersek.
Más az eredeti stílusom, de szeretem.
Vajon élek még, vagy el leszek felejtve,
és milyen létet szán nekem halálom után
a toll, amely sorsom szövi?
Én sem voltam azért fejre ejtve,
bár sokszor csak bámulok bután,
amikor hirtelen rám szólnak, csá, csövi!
Azt gondoltam, bozótban török utat,
pedig ide az emberek már régen Neckermannal járnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.