Már senki nincs a házban.
Bár tavaszodik,
de csak nem akar
világosodni sehogy,
az árnyak uralják a szobákat.
A sötétben is világos,
hogy a fény hiánya nem a Nap
hiányából származik, hiszen hétágra
süt odakint. Évek óta a félhomály idebent,
és nem valószínű,
hogy egyszer még fény járná át a szobákat.
Pedig tájékozódni is könnyebb
világosban: nincsenek
alattomos sarkok, amelyeknek nekimegy,
széklábak, amelyekbe kisujjával belerúg
az ember. Nem áll elé
hirtelen egy fal, ott, ahol az előbb
még csak a semmi volt.
És a félhomályban
egyre csak szűkölés;
tágulni kellene, azt várnád:
a falak majd feloldódnak a sötét
végtelenben,
de nem:
egyre szűkülnek,
egyre jobban rád nehezednek,
amíg egyszer csak elfogy majd
minden szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.