Henry ma is a betonszobában ül.
Fehérre meszelt fala puszta, sivár.
Semmi más sincsen a falakon belül,
csak Henry ül ott, és valamire vár.
Tán, hogy megint eltűnjenek a falak,
hogy jöjjön egy újabb kiszabadulás,
hogy a szívről lehullhasson a lakat,
egy percre legyen szabad, mint annyi más.
De Henryn ez a szabadság nem segít,
Hiába tűnnének el mind a falak.
Ha bárki más lenne, nyerne, ő veszít.
Szívén örökre ott van a lakat.
Hiába is káromolná istenit.
Henry életében nem lehet szabad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.