Lásd meg ez őszben, kedves, a véget,
bár odakint még harsog a hőség,
és az egekben Nap tüze éget,
szükségre vált a szívben a bőség.
Lásd, közeleg már gyorsan az este.
Elmegy a fény, a homály idetart.
Tűnnek a színek, fakóra festve
létünk, s egyre csak vonzzuk a bajt.
Ifjú szívünkben lángsugarú nyár
nincs. Elenyészett rég a kikelet.
Régen az őszben élünk immár,
s egyre csak várjuk már a telet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.