Az ősi tűznek szörnyű lángja éget,
és jégen heverve majdnem megfagyok,
mert elveszítettelek végül téged,
akiről hittem, hogy majdan megkapok.
Bár hálát adhatnék azért az égnek,
hogy utamba hoztak téged angyalok,
de szívemben pokol tüzei égnek,
és nem csitulnak el, amíg meghalok.
Bár jól tudom: a percei a létnek
csak fogynak. Már hátrafelé számolok,
de jeges sivatagjában a télnek
kitartó leszek, és maradok konok.
Habár semmivé foszlott minden álmom,
gyötrelmeimnek egy percét sem bánom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.