fölsebezné újra az arca szívem,
és nem adhat géz e sebemre gyógyírt.
Így van az ember.
Eltolom már messzire önmagamtól,
másra néznék, arcra, vagy új határra,
mégis ismét arca lebeg szememben,
bárhova nézek.
Eltolom már messzire önmagamtól.
Annyi mindent toltam el életemben!
Újra? Még egy? Tán nem is érdekes, hisz'
vége a létnek.
Eltolom már messzire önmagamtól.
Miért az emlék, hogyha a súlya semmi?
S két szememben mégis az arca, míg csak
nem fedik érmék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.