Holnap tovább hasad

 Mi van, ha nincs stabil énje,
s vert veri a verőt versben,
és szétesik, mint a kéve,
szempontokat listáz nyersen,

a költő énje egyszerre
hódol be, és behódoltat,
mérget vesz be, és vegyszerrel
gyilkol, sírja a gyilkoltat,

ha a próza átlényegül,
és a líra kopog, száraz,
üvegcserépen fény derül,
amit nincs, ki szerteszálaz?

Gyémát ez az üvegbross itt,
vagy lőre metszett üvegben
kever mindent, csak mondd, proszit?
S változik, ha szemed rebben.

Agyhasadás? Jobbról nézve
az alja van tőlem távol,
s balról: folyhat szava méze,
s mégsem látok a pipától.

Piramist rak koponyákból.
Jade csillog szemgödörben,
mégis ő az, aki vádol.
Véres vizelet vödörben.

Míg a légben napalm izzik,
a Covid dúl. Isteni átok?
Ne higyj nekik, hülye icig!
Mindig csak egymást nyaljátok.

Vérnarancs vált feketére.
Akár cefre, pálinkához,
ha ott hagytad. Ez a vége.
A holnap új hasadást hoz.