Kalapom fejem búbjára tolom,
meleg van: tűz a Nap rendesen.
Ahhoz elég jól megy még a sorom,
hogy régen elhagyott a kedvesem:
Van tejem, van, mit aprítsak bele,
és fedél is van még fejem fölött.
Míg más embernek kilóg a bele,
én írok. Miért vagyok ily lökött?
Kit érdekel ma, hogy mit gondolok,
ily csapongó módon, kit érdekel,
ha látom, letérdepelnek bokrok,
táncolnak fák, ha rigó énekel?
Én magamnak írom verseimet.
Bizton van, aki értük kinevet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.