Amikor apád egy együtt töltött este során
elfecsegte barátainak,
még nem volt dolga nővel anyádon kívül,
hangosan kiröhögték.
Miért? Mit gondolsz róla,
kérdezték tőle, azt hiszed,
ő mindig hűséges volt hozzád,
és csakis terád várt?
Te talán tudsz valamit,
amit még csak nem is sejthetek?
kérdezett vissza apád,
mire a hangzavar lassan csöndbe fordult,
mintha a tagadás zaja változott volna
a beismerés csödjévé.
Apádban akkor valami megpattanhatott.
Szívélyes, harsány kedélyessége,
szűkszavú szótlanságba,
nyílt, barátkozó természete
óvatos, ellenszenves visszahúzódásba fordult.
És ilyen maradt azután hamar bekövetkezett haláláig.
Anyád nem sokkal halála után követte.
Amennyire tudom,
soha nem beszéltek erről a dologról.
- És akkor te honnan tudsz mindezekről?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.