Gyászolni kellene

 Sírni kellene volt szeretőért.
Volt-e nekem szeretőm igazán?
Asszony, féltő, és aki meg is ért,
és otthonná teszi hazám.

Sírni kellene volt szeretőért,
s nincs akiért lehet ejteni könnyet.
De hagyta volna a szívben tőrét,
úgy se lehetne az élet könnyebb.

Sírni kellene volt szeretőért
vinnyogva, mint farkas, a sebzett,
az, aki épp mentette a bőrét,
mégsem lett az élete legszebb.

Sírni kellene volt szeretőért,
üvöltve, hangod halljon az égig,
hamuval szórni a testet pőrén,
úgy gyászolni a voltat, a régit.