Orbán Viktor évértékelőjét rendkívüli biztonsági intézkedések előzték meg. Ilyen mértékben utoljára a rendszerváltás előtt kellett védeni magyar államfőt saját hazájában.
A Millenáris környékén minden mellékutcát lezártak, rendőrjárőrök cirkáltak 2-3 fős csoportokban a rendezvény meghirdetett kezdési időpontja előtt már két órával.
A rendezvény megnyításaként Balogh Zoltán az égre mutogatott, mondván:"másrészt meg az új életet onnan magasabbról várjuk"
Nem is lehet másként Pártunk és Kormányunk elmúlt majd' két éves tevékenységét tekintve: már csak az égiekben bízhatunk, hogy megszabadít bennünket ettől az élősködő (megemelt képviselői fizetés) pancser (növekvő államadósság az államadósság elleni harc jegyében) társaságtól. Szerinte csak látszat, hogy nem kért bocsánatot az Európai Unió Magyarországtól annak miniszterelnökének faragatlan, bunkó és pökhendi viselkedése miatt, mint ahogyan az is csak látszat, hogy nem tűnt el az államadósság és a tavasz sem köszöntött be. Balogh szerint Orbánnak azokra a zemberekre kell számítania, akik ma itt vannak a termben. Kétségtelen, azok nagy része még bízik a Vezérben. A többit úgysem engedték volna be az arcfelismerő rendszerrel ellátott biztonságiak.
Orbán Mao Ce-Tung módján hosszú menetelésre figyelmeztet: "Hosszú lesz az út és meredek" - mondja.
A zemberektől kapott felhatalmazással dobálózik ismét, és ezúttal a "Békemenet" hosszú, bérelt autóbusz konvojokkal Budapestre szállított résztvevőire hivatkozik.
Orbán szerint az euro bedőlése már nem a scifi világa. 2011. megrendítő év volt, tervek inogtak meg. Így van, emlékszünk, hogy röpke 6 hónap alatt írta hatszor újra a teljes Moszkva-tér (Széll-1,...Széll Kálmán terv VI.) tervet Pártunk és Kormányunk, hogy mára nyoma se maradjon. Orbán szerint Európa olyan, mint az alkohol: célokra inspirál, miközben gátolja, hogy elérjük azt. Úgy tűnik, ilyen alkoholhoz köthető a FIDESZ egyetlen eredménye az elmúlt év munkaügyi "frontján" is: a Magyarországra telepített Mercedes gyár volt az egyetlen olyan beruházás, ahol munkahelyek létesültek.
Tudjuk, hogy új útra lépett az ország, ezt felesleges volt említeni a miniszterelnöknek: aki saját - nominálisan is csökkenő - fizetéséből próbál megélni ma Magyarországon, az mind tapasztalja, amit miniszterelnökünk csak másodkézből hallhat még a hajléktalan szállókon tett "váratlan" protokoll látogatása során is.
Mint a beszédből kiderül, Magyarországon megvalósult a nők teljes egyenjogúsága. Magyarország végrehajtó hatalmának egyszemélyű vezetője saját szavai szerint a feleségét kérdezi meg, hogy miről is beszéljen sztorizgatott a miniszterelnök.
Orbán szerint a progresszív adórendszer büntette a dolgozókat. Nyilván a mostani jutalmazza őket. Ezt igazolja a munkanélküliség mértékének 0,1%-os fogyása az elmúlét év azonos időszakához képest. A jutalom lényege abban áll, hogy az átlagjövedelemnél kevesebbet keresők pár ezer - az átlaghoz képest meglévő elmaradásukkal arányosan egyre több ezer - forinttal kevesebb nettő jövedelemből gazdálkodhatnak, melyeknek kompenzációját tavaly év elején a miniszterelnök az általa - többek között a lineáris adkulccsal deklaráltan is támogatott - vállalkozókkal kívánta megfizettetni, és még "bérkommandók" bevezetéséről is beszélt (amiből, ma már egyértelmű, egy szó sem volt igaz).
"Nincs tartalék, és bekopogtat a kétségbeesés" - mondja a miniszterelnök, és ezek a szavai igazak. Beszédének időpontjában már Nyékládházát is elhagyja az a gyalogos éhségmenet, amelyik Miskolcról Budapestre indult, hogy felhívja honatyáink figyelmét rá: munkahelyteremtő politikájuk eredményeképpen Miskolc körzetében immár minden tartaléka elfogyott a hőn szeretett zembereknek és családjaiknak.
Ezért lesz szükség elszámoltatásra előbb-utóbb - tesszük hozzá egyhangúlag. Jópáran
gazdagodnak a közösségen. Mint ahogyan a gonosz bankok, akiknél Orbán Viktor prominens párttársa tőzsdézte el a városi költségvetést. Valóban szükség lesz elszámoltatásra.
Orbán "szabad országot akarunk", mint kijelenti. Ezért számolja fel a felelős szerződések
következményeit, ezért tér át a piacgazdaságról a központilag vezérelt gazdaságra, ezért államosítja a magánmegtakarításokat és ezért szünteti meg a jogi garanciákat a magántulajdonra. Ez a szabadság az 50-es évek pártállami diktátorainak valóban szinte korlátlan szabadsága volt. Más kérdés, hogy a hullámbádog barakkok bozótvágó közfoglalkoztatottjai is ezt értik-e alatta.
Ők nyilván nem vágyhatnak "önálló középosztályi életre", hiszen ugyanúgy írja le őket a miniszterelnök politikája, mint azon fiatalokat, akiknek szülei nem elég gazdagok a felsőoktatási tandíjak kifizetésére.
Nem kétséges, Magyarország új, ingoványos alapokon áll: a társadalmi feszültségek egyre nőnek, az évtizedek óta halmozódó gondok lassan eltemetik az országot, de miniszterelnökünk legfontosabb feladatának mégis az 1949-es alkotmány szimbolikus átfaragását tekintette Isten-Haza-Család jelszavak mentén, valamint a hozzá tartozó kerényi-mázolmányok megrendelését, amiben legfontosabb segítőtársai a bukott pártállam diktatúrájának prominens képviselői voltak. Ez az igazán ingoványos talaj!
Orbán adórendszere állítólag jutalmazza a munkát. Ezt minden valódi munkavállaló észre is vette bérének csökkenésén, és nyomon is követhető, ha az APEH adatokból kinyerhető jövedelem-gyakoriság eloszlást összevetjük az adóváltozások okozta nyereségek és veszteségek alakulásával.
Orbán szerint annak, hogy mindenki dolgozzon, a záloga a bozótvágó-árokásó program,
amivel 200000 embert terelnek vissza a "munka világába". Az Egykori Széchenyi program (mint emlékezhetünk Széchenyi jelszavára: "Kiművelt emberfők sokasága") hűségesen a fő csapás: aki nem akar (vagy nincs lehetőség - tesszük hozzá) tanulni, annak ne kelljen. Nyilván, buta emberek tömegein könnyebb urallkodni, nekik könnyebb minden maszlagot beadni.
De itt abba is hagyom az évértékelő beszéd hazudozásainak és csúsztatásainak elemzését, hiszen ilyen módon folyik tovább.
Inkább áttérek az Orbán-kormány majd két éves káder-, társadalom- és gazdaságpolitikájának áttekintésére. Nem kell meglepődni: semmi újat nem írok, csak csokorba szedem a narancskommunizmus felé vezető lépéseket. Még az 1949 utáni lépésekkel való összevetést is az olvasó fantáziájára és történelmi tudására bízom.
Orbán Viktor miniszterelnök az évtizedek múlásával folytonosan változó, egyszemélyi politikájának mára kirajzolódó "nemzetegyesítés", a "centrális erőtér", az "elitváltás" és a "forradalmi helyzet" fogalmain nyugszik jelenlegi kormányzati ciklusa kezdete óta.
A forradalmi helyzet fogalmát nyilván még KISZ titkár korában tanulhatta a marxizmus-leninizmus alapvető esti iskolájában, és annyira megragadt benne, hogy ezt a kommunista(bolsevik) politikát talája folyamatosan a leghatékonyabbnak minden cél eléréséhez: aki nem hajlik, megtörjük, és erre minden felhatalmazásunk megvan a "néptől" - ezt hajtogatták már a Nagy Francia Forradalom idején is a diktatúrába tartó jakobinusok, majd nyomukban a bolsevik forradalmárok. Ez Orbán Viktor "fülkeforradalmi" hivatkozásainak alapja is: mivel a fülkében forradalom(?) volt, ez olyan felhatalmazást ad számunkra, amivel bolsevik többségünk erejével minden önkorlátozás nélkül, szabadon élhetünk. Ez hatalmaz fel bármire, amit teszünk. Ez a vörös öntudat az eszmei alapja a narancskommunizmusnak (is).
Minden fontosabb gondolat a "nemzetegyesítésen" alapul. Ezt Orbán Viktor egyszerre érti szimbolikusan és konkrétan. E nézet jegyében tagadja Orbán Viktor a modern polgári állam minden jogi alapját, amikor kvázi vérségi jogon tekint állampolgárnak minden magyar származású embert, bárhol is éljen a világban. Látnunk kell, hogy ez a vérségi alapú szemlélet valójában a mélyen antidemokratikus feudális hagyományon alapul, amiben a leszármazás volt a nemesi jogok egyetlen forrása az uralkodó kegyén kívül. Többe között ezt a jogrendszert büntette fővesztéssel éppen a Nagy Francia Forradalom. Ily módon Orbán Viktor vagy 250 évvel maradt el a történelemben. Magyarország megkésett fejlődése miatt megszavazhatunk számára ebben az ügyben "csak" 200 éves anakronizmust.
A polgári szabadságjogok, a nyugati politikai szövetséghez tartozás, csak addig fontosak Orbán Viktornak, amíg konkrét politikai-gazdasági hasznot remélhet belőlük - és adott alkalommal ismét ilyen ilyen fontossá válnak - ezt jól láthattuk a tavalyi év nyári IMF és EU ellenes retorikájától az "elmegyünk a falig, majd visszatáncolunk" 2012. januári politikájáig a szemünk előtt végbement immár sokadik saulus-paulus váltásban. A "nemzetegyesítés" politikája szorosan összefügg a Hazafias Népfront "Nemzeti együttműködés Rendszerével", amelyben - természetesen - a forradalmi Magyar Szocialista Munkáspárt - bocsánat: a Fiatal Demkoraták Szövetsége - bocsánat! a FIDESZ Magyar Polgári Párt a vezető erő, és a népfront - bocsánat!: a Nemzeti együttműködés Rendszere a (meg)vezetett tömeg.
Látnunk kell, hogy ez a fogalmi rendszer tökéletes párhuzamot mutat a forradalom leverése utáni "konszolidációs" megtorló időszak kádári politikájával, azéval a nagy formátumú politikuséval, akitől Orbán Viktor - immár Antall József modorát levetve - a politizálás művészetét próbálja eltanulni.
Az orbáni "centrális erőtér" teljes egészében szakít a polgári demokrácia versenyre épülő alapelvével. Egyszerűen kinyilatkoztatja, hogy van, aki beletartozik a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe, és van, aki nem. Aki nem tartozik bele, e szerint a világnézet szerint nem is része a nemzetnek, ezért csak potyautas. Aki nem ért egyet a kormány politikájával, az nem része a "Nemzeti Együttműködés Rendszerének" azaz "kiírta magát" a rendszerből. Ugyanez a retorika köszönt vissza a magánmegtakarítások padláslesöprésének idején is.
Ami marad, nem más, mint az 50-es és idősebb korosztályok számára már jól megismert "népi demokrácia". Itt nincs szükség alternatívákra sem tudományos téren, sem kultúra, sem társadalom- vagy gazdaságpolitika terén: Orbán Viktor az egy személyű döntőbíró minden filozófiai, jogi gazdasági, társadalom- sőt, valláspolitikai kérdésben, mégpedig a "népi demokrácia" - az emberek - fölhatalmazása alapján.
Más kérdés, hogy intézkedései éppen ezen az alapon illegitimek. 52,5% - os választási arány abszolút többséget jelent egy választási rendszerben, de nem jelent 2/3-os arányt sem, ami egyébként pedig még mindig nem biztosít valódi demokráciában a demokratikus intézményrendszer felszámolásához megfelelő jogokat - bár adott választási rendszer esetén, mint láttuk, a hatalmat megteremtheti hozzá. Ugyanez volt az "alapja" az 1949-es "fordulat évében" végbement hatalomváltásnak is. Orbán - és a FIDESZ vezérkara - jól megtanulta a marxista-leninista szemináriumok leckéit a forradalom elméletről: A főpróba már a rádió elleni roham idején megvolt, ez teljesedett ki a fülkeforradalom évében az összes hatalmi centrum FIDESZ-es elfoglalásával, vagy törvényből történő kiiktatásával. Ugyanakkor a "permanens forradalomra" (Trockij) való hivatkozás lehetővé tette Orbán Viktor és kommunista vezérkara számára, hogy a rendkívüli "helyzettől" kapott "rendkívüli" felhatalmazásokkal éljenek, így vált mára Magyarországon rendes állapottá a rendkívüli (forradalmi) állapot. Ennek a forradalmi, polgárháborús állapotnak - melyet a narancs bolsevik párt csinovnyikjai Magyarország polgárai ellen folytatnak - a következményei a rendkívüli törvények megalkotása, amikor is a forradalmi párt vezetői még saját képviselőik párthűségében sem bízva hajtanak át hajnali órákban olyan farkalatos törvényeket, amelyeket az egész ország minden állampolgára hosszú ideig szívhat.
Félreértés ne essék: a bolsevik, kommunista kifejezéseket csak Orbán Viktor és az általa vezetett FIDESZ mag módszereinek jellemzésére, tetteik következményeinek jelzésére használom. Nézetrendszerük ugyanis nyomokban sem tartalmaz olyan elemeket, mint amik a kommunizmus eredeti eszmerendszeréhez hozzátartoztak: választó- és emberi jogi egyenlőség, a gondolatok és a szólás szabadsága, a munkához való jog - és képességek szerinti kötelesség - és a megtermelt javakból történő részesedés filozófiája. Más kérdés, hogy az utópista elképzelések a XX. századra rémuralomba és társadalmi katasztrófába fordultak. Orbán Viktor politikája a megvalósítást és nem az eredeti eszméket mímeli:
Narancskommunista pártjának holdudvara gyorsan és szisztematikusan rombolta szét az demokratikus államszervezet a hatalmi ágazatok egyensúlyára épülő kényes rendszerét, bemutatva ezzel, hogy az oly stabilnak tekintett demokrácia milyen vészesen sebezhetőnek bizonyul a belső antidemokratikus erőkkel szemben megfelelő körülmények együttállása esetén.
Forradalom és szabadságharc retorikája hangoztatása mellett a FIDESZ az elmúlt másfél-két év folyamán kiépített egy Kádár-rendszerhez erősen hasonló, majdnem teljesen pártállami rendszert, ahol minden a pártelnök-kormányfő-vezérigazgató egy személyes hatalmán alapul. Mivel a Pártban még nincsenek hagadó ellenzéki csoportosulások, így teljes egészében a pártelnök-kormányfő-vezérigazgató akarata érvényesül, ahogyan az egész állami is az ő személyes gebinjévé vált.
A FIDESZ-nek korábban gesztusokat tett Sólyom László túlságosan önfejűnek bizonyult, így vált szükségessé egy szervilis bohócot kinevezni álomfővé, aki nem mellesleg a bolsevik párt vezetőségi tagja is, tehát a párthűség is köti Vezéréhez az álomelnöki fizetésen felül.
A FIDESZ kormány simán módosította azt az alkotmányt, amelyiknek kidolgozásában maga is részt vett, minden olyan alkalommal visszaélve lehetőségeivel, amikor csak igény nyílt rá. Így történt a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontása során, így történt a jogszabály ellenesnek minősülő - tehát szakmailag hibás - törvények elfogadása során, és ebben a folyamatban a lefizetett képviselők hűséges alattvalóknak bizonyultak, ezzel minden hitelüket örökre elveszítették. A "jó erkölcs" FIDESZ fogalma 2011. őszén háromszor módosult, míg magába a Tákolmány szövegébe is belekerült. Ezzel az alaptörvény - végtelenül változtatható rugalmassága miatt - minden lehetséges alaptörvény-jellegét végleg elveszítette és véglegesen sikerült felszámolni a jogállamot. Ebben a Tákolmánnyal megalapozott rendszerben már nem a törvény, hanem a bármikor újra gondolható "jó erkölcs" az úr, amit a narancs kommunista párt vezetősége kénye-kedve szerint értelmezhet.
Az Alkotmáynbíróság - tagjai állását féltve - hamar behódolt a FIDESZ vezetőségének: az alkotmányosság őreiből - a törvényhozó és végrehajtó hatalmi ágak: a parlament és a kormány összefonódásainak ellensúlyozó szerepű felügyelőjéből a jogalkalmazás ellenőrévé vált, miközben létszámát megnövelve a kormánypárt prominens képviselőit juttaták benne többségre. Szerepe ezzel nullára redukálódott, minthogy párttagok révén egyedül a Vezér utasításait hajtják végre. A közintézményeknek nem csak neve: funkciója is megváltozott. közszolgálatot ellátó szervekből a kormány - azaz a végrehajtó hatalom direkt szerveivé váltak, ez nem csak alkalmazottaik és maguknak az intézményeknek névváltása igazolja: közigazgatási szervekből lettek kormányszervek, és köztisztviselőkből kormányhivatalnokok, hanem vezetőségük cseréje is. Volt olyan közhatalmi intézmény, amelynek vezetője - mandátuma lejárta előtt, az erőviszonyokat ismerve - dsaját maga mondott le posztjáról a miniszterelnöknél tettsz7emélyes látogatása során, másokat simán "menesztett" a miniszterelnök. Helyüket sokszor "életfogytig" kinevezett pártkatonák látták el, csakúgy, mint Kádár János birodalmában, vagy az egykori Szovjet Szocialista Szövetségi Köztáraságban. A kulcsfontosságú államügyészi, bírói vezető pozíciókba kerülő narancskommunista csinovnyikok szinte életfogytiglani kinevezést kaptak, a jelenleg érvénye salkotmányra épülő jogszabály-hálózat alapján alkotmányos módszerekkel el sem mozdíthatók, de ne legyen kétség affelől, ,hogy renitens magatartásuk esetén sikerül megoldást találni eltávolításukra. Ez mindig sikerült minden hasonló államban.
A renitens kormánytisztviselők azonnali elbocsátását lehetővé tévő törvénymódosítás immár közvetlen veszéllyé tette a kormánytisztviselői kar megalkuvó viselkedését: a jogszabályok őrei ezerszer meggondolják, hogy a hatalom érdekeivel ellentétben álló ügyben közigazgatási határozatot merészeljenek hozni, különösen a jelenlegi tartósan magas munkanélküliséget, és a Magyarországon - nem utolsó sorban éppen a FIDESZ propaganda miatt leamortizálódott respektus miatt, amellyel a közszolgálatban esetenként évtizedek óta dolgozók rendelkeznek.
Az országban úgyis fokozódó ellenszenv tapasztalható a közigazgatási dolgozókkal szemben, ezt az ellenszenvet lovagolja meg a FIDESZ kormány, a köztisztviselőkből kormánytisztvselővé avanzsált alkalmazottak megfélemlítésével.
A közigazgatás személyi változásaira a forradalom lenini logikájának megfelelően az volt a jellemző, hogy minden vezető pozíciót - így a kormánytól elvben független intézmények vezetői pozícióit is FIDESZ káderekkel töltötték föl, csakúgy, mint a kommunisták a Fordulat Éve során. Így lett FIDESZ káder a Médiahatóságnak nevezett cenzúra hivatal vezetője, a Kormány költségvetési fegyelmét vcizsgálni hivatott Állami Számvevőszék vezetője, a Legfőbb Ügyész, a Bírói Hivatal vezetője például egy megbízható és befolyásos FIDESZ képviselő felesége lett. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, és Költségvetési Tanácsot ugyanúgy FIDESZ vezetés alá vonták, mint ahogyan FIDESZ-káder vezet9 a Nemzeti Kultúrális Alapot, és az adatvédelmi ombdusman pozíciójának megszüntetésével létrehozta a Kormány a FIDESZ káder által vezetett újbeszél nyelven beszélő nevű Adatvédelmi Hivatalt, amely legalább annyira beszédes nevű intézmény, mint a szintén újonnan (tavalyelőtt) létrehozott Nyugdíjvédelmi Hivatal. A nagy létszámú, új hivatalok létrehozásával a FIDESZ-bolsevik párt vezetése nyilván a Párt- és Kormány vezetés államigazgatási létszámcsökkentést célzó intézkedései mentén járt el. Narancs bolsevik párt ejtőernyős kéádereit 8-12 évre nevezték ki a sebtében (startáriális gyorsasággal) módosított törvények segítségével, hogy a narancsuralmi rendszer esetleges bukása esetén is zavartalan maradhasson a FIDESZ-vállalkozás teljes körű befolyása az államra és állampolgárai életére.
A társadalom átalakító tevékenység egyébként is ezt célozza meg: olyan mélyen átalakítani az államigazgatást és a jogrendet, hogy demokratikus módszerekkel a FIDESZ-maffia kiirthatatlan legyen a magyar jogrendből. Ez is bolsevik mentalitás: holnapra megforgatjuk!
A korábbi kormányokhoz kötődő, - egyelőre csak volt vezető - tisztségviselők ellen büntető hadjárat indulté A jogállamiság alapjainak felrúgását jelentő visszamenő hatályú jogszabályok üzenete az átlagos állampolgár számára is egyértelmű: bármikor hozhatunk olyan személyre szóló jogszabályt, ami visszamenőleg büntet nagyszüleid által elkövetett dolgokért is.
A visszamenőleges hatályú pártállamot idéző jogszabályok mellett szintén az 50-es évek első felét idéző pro9paganda hadviselés indult - sokszor koholt vádakkal "megalapozott" úgynevezett vizsgálatokkal és büntető eljárásokkal karöltve ismert nem csak baloldali, de liberális jobb oldali gondolkodók, művészek és politikusok ellen is. Az üzenet egyértelmű: a megszűnt Magyar Köztársaság helyét átvevő Magyarországban büntetendőnek számít minden gondolat.
Az ismét állami monopóliummá váló, a kommunizmus éveit idéző "tisztogatáson" átesett állami rádiók és televízió hírműsorai igen gyorsan az egykori Kék Fény című rendőrségi műsorrá silányultak. A "kormánybiztosok" feljelentgetései pótolják a "tényfeltáró" bizottság munkáinak nyilvánosságra hozatalát, amelyet a Vezér ígéretével ellentétben soha nem ismertetett a nyilvánossággal. Lejárató kampány indult szellemi központok ellen, a Média Hatóság nevú cenzúra hivatal a megszűnés veszélyét magában foglaló nagyságú pénzbüntetéssel súlythat gyakorlatilag tetszése szerint bármilyen, a narancs kommunista párt vezetői számára nem megfelelő sajtó terméket, rádió- vagy televízió adót, internetes tartalom szolgáltatót.
A FIDESZ (bolsevik) párt a választási körzetek gondos számítások után történt újra rajzolásával már jó előre próbálja bebiztosítani következő választásokon a győzelmét. Ehhez minden hatalma megvan, bár a választó körzetek szimulációk segítségével történő modellezése alapján kilóg az ördög patás lába az ájtatos szerzetes csuhája alól: a hagyományosan bal oldali választókerületek úgy lettek darabokra tagolva és a szomszédos jobb oldali kerületekbe darabonként beolvasztva, hogy a rendszerváltás utáni szavazatarányok az újra rajzolt választási körzetekben a FIDESZ hatalmát biztosítsák. A matematikai szimulációk eredményeképpen létrejött "optimális" választói körzetek így nyúlnak át Pestről a Dunán keresztül Budára. Az egy fordulós választási rendszer Európa legantidemokratikusabb választási eljárása, ahol a szavazat vesztést további mandátum vesztéssel sújtják, míg a nyertes pártok a töredék szavazatokkal is plusz mandátumhoz jutnak. A FIDESZ esélyeit növeli a választási időszak radikális csökkentése csakúgy, mint az induláshoz szükséges ajánló szelvények számának kétszeresére emelése is. A választásokon való részvétel előzetes regisztrációja a választópolgárok ellenőrzésére használható, a célzott propagandára, ugyanakkor csökkenti a szegényebb rétegek beleszólását a választás eredmnyeibe.
A FIDESZ az egykulcsos adó bevezetésével egyértelművé tette addig is hangoztatott céljait: a magyar társadalomból kitagadja a bérből és fizetésből élők tömegeit, rájuk hárítva a közösségi kiadások terheit, miközben a lognormális jövedelemeloszlású görbe leggyakoribb jövedelemnagysága fölötti messze elnyúló nagy jövedelmeket adócsökkentéssel honorálja. A kormáyn erősen antiszociális adópolitikájának eredetileg volt racionális(nak gondolt) célja: a nagy jövedelmek adójának csökkentésével azok befektetését és ezen keresztül a gazdaság élénkítését célozta. A vágyott cél azonban elmaradt, ellenben olyan mértékű adókiesést jelentett, aminek hiányát a kormány a költségvetésben - jobb ötlet híján - a magánmegtakarítások (magán nyugdíj pénztárakban történő megtakarítások) eltulajdonításával tudta csak pótolni. A tragikus adópolitika, a külgazdasági viszonyok romlása és a kommunisztikus kormányzati filozófia együttese így vezetett ahhoz a politikai lépéssorozathoz - amelyet szerintem Orbán Viktor és szűkebb társasága valamilyen formában előbb-utóbb mindenhogyan meglépett volna - ami az Alkotmány bíróság leépítésében, az alkotmányosság felszámolásában, a 98%-os, populista büntetőadókban , az egész Európában legmagasabb, 27%-os általános forgalmi adóban, az egészségügyből, tömegközlekedésből, kultúrális és oktatási szférából valamint a szociális kiadásokból kivont összegekben kulminált - híven a FIDESZ vezetésének antiszociális, ember- kultúra- és társadalom ellenes filozófiájához.
A FIDESZ polpulistának tűnő lépései: a bankokat sujtó adók, a multinacionális befektetők elleni retorikai kirohanások (majd a Mercedes gyár megnyitásának ünneplése), a válságadók, csak látszólag populista baloldali lépések, hiszen mélyen emberellenes, antiszociális társadalomkép húzódik meg mögötte. Ezt igazolja például a "gyermekeseket támogató" adókedvezmény csomag, amely valójában nem a gyermekeseket, hanem a jó jövedelemmel rendelkező gyermekeseket támogatja, és a jövedelmi létminimum alatt élő sok gyermekes családokat "kifelejti" a nemzetből. A FIDESZ nemzetépítő politikája valójában nemzetellenes éppen a fentiek miatt. Miközben a mai Magyarországon a legfontosabb társadalmi gond a munkanélküliség és az ebből adódó növekvő nyomor, a hajléktalansággal és gyermekszegénységgel, a FIDESZ politikája kimerül a hatósági módszerekben és a szegénység társadalmon kívül helyezésében. A választó polgárok tervezett regisztrációja is ezt a célt erősíti. A saját érdekeiket érvényesíteni egyre kevésbé képes munkanélküliek, alacsony képzettségűek, és növekvő tömegű hajléktalanok érdekképviseletének leépítését a társadalomból való kiírásukat, mint ahogyan ugyanezt a célt szolgálja a felsőoktatási tandíjak és a röghöz kötöttség bevezetése is.
Mélyen antidemokratikus és igazságtalanságra épülő, monolit társadalmi rendszer kiépüléseinek vagyunk tanu Magyarországon a XXI. század második évtizedében, és ezen nem segít a "nemzet cár atyuskája" szerepében tetszelgő miniszterelnök "Mátyás király álruhában" - jellemzően parvenü módon a BLIKK fotósa által megörökített látogatása sem a hajléktalan szállón.
Nem csak a kormánynak, ennek az egész avítt, keresztény cukormázzal leöntött emberellenes hatalmi rendszernek mennie kell, mert nemsokára nem éhségmenet indul Budapestre Miskolcról, hanem polgárháborús helyzet alakul ki a nyomor terjedése miatt.