Az ég a háztetők fölött
ma sötéten lobog.
A szívbe bánat költözött:
megint padlót fogok.
Nincsen, aki visszatart,
vagy megfogja kezem,
elsimítja a zavart:
hányódó életem.
Az ég a háztetők fölött
ma rőten lobog.
A szívbe sötétség költözött.
Rémülten dobog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.