Didergető reggelek.
Csöppnyi csönd a csatazajban:
lábhoz letett fegyverek.
Dér didereg még az ágon,
szürke ködből hó szitál.
Mondataimat formálom
- "fájó gép", mint Senki Pál.
Mint egy árva: útra várva
menne is, maradna még,
nem moccanok rímbe zárva.
Eltaszít a messzeség.
Nékem nincsem minden kincsem;
csak csalóka csillogás,
ha túllépek minden nincsen,
e földi lét, semmi más.
Vonz az örvény, várni vétek.
Vagy engedni az talán.
Én megértem, hogyha féltek:
a semmi jön azután.
Dermedt a lég még a parkban.
Csont csöndítő reggelek.
Elmondtam, amit akartam.
Most lassan tovább megyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.