Fényben égtek az éjek,
a percek rólad meséltek,
és bár múlnak az évek,
s nem lesz vége a télnek,
mégsem halkul az ének.
Amíg a dalok élnek,
hangosan pengnek az ércek,
életünkben a lényeg:
öregszenek a vének,
s nem múlnak az emlékek.
Majd ha a végére érnek
a tarka, virágos rétnek
lábaim, s hunynak a fények,
bennem lángok nem égnek,
sem nő majd szívemen kéreg,
mert halálig éltet emléked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.