éjbeli vágyak a korral lassan a semmibe tűnnek...
vagy nem is alszanak estefelé még mindig a vágyak:
olykor forrón izzanak újra a hitvesi ágyak.
Látod-e, képzeletünk még folyton szárnyal az égre:
szükség lenne ma sajgó szívben a régi reményre.
Mégis ritkán csendül most már nóta az estben;
egyre fogy immár lendület és az erő is a testben.
Látod-e, kedves, jókora résznek a végire értünk.
Hogyha mi nem, hát semmit nem tesz senki se' értünk.
És amikor fásult ajkunkon is elhal az ének,
akkor távozik el majd tőlünk végleg az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.