Panaszkodhatnék

Panaszkodhatnék már megint:
padlón érzem magam,
és senki nincs, aki megint:
ez nem lesz jó, fiam!

Szarul telt az éjszakám,
és a reggelem se szebb,
senki sem visel gondot rám,
a hitem elveszett.

De nemsokára dolgozom,
és ez majd fölsegít,
és tovább talán nem átkozom
életem isteneit.

****

Hát még ez se' jött be ma,
mint nem jő annyi más:
napom ma sem volt sima,
és lesz még folytatás:

A hírek, amiket kaptam,
nem dobnak kedélyemen,
egy veszett, hülye vadkan
basztatja életem.

Egy kupicányi jó ital
talán segítene,
s hogy mit szólna a Hivatal,
bánja azt a fene,

de pénzemből ma már egy kis
korsónyira se jut.
Így jár az ember mind, aki
narancsosokba fut.