Elmélyülnek most a világban az árnyak,
mélyen, a szívben is elfeketültek a vágyak;
tombol az önzés mindenhol, mint pestis.
Nem tudom, él-e az emberség még szívben,
lenne-e még, aki nyújtja feléd a kezét,
hogyha az ínség sújt, vagy hunyja szemét,
mind, aki jól él, szépen, az elveihez híven.
Épp olyan árván nézem a kinti világot,
mint amilyenné szívem tette a bánat,
mert a tavasz sem nyit már újra virágot,
nyár heve sem hozhatja az ifjúi lázat
vissza a szívbe; feladok már minden álmot,
mert a sötét odakint is egyre csak árad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.