a Torony vigyázza a tájat.
Tőle nő a szívben
folyton a nyomás:
föltelik nézéssel
sok elrejtett járat,
kanyarokban és ívekben
indul pusztítás.
A korrózióval
megritkuló érfal
a sejtközi űrbe
engedi a vért.
Hogyha elhagyott már,
amiért szív élt-halt,
jó, ha tudod, hogy még
vissza sose tért.
Az álompillangó
nem az égen szárnyal.
Féreggé változván
porban kúszik, lenn,
és álomszívében
küszködik az árnnyal,
amellyel a Torony
csak neki üzen.
A Torony csak áll, és
vigyázza az elmét.
Nem szabadulsz tőle
élve sohasem,
csak, ha a szívedben
kivirul a nemlét.
Általa a Torony
semmiről üzen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.