Az Idegenek

Az Idegenek hirtelen jelentek meg.
Nem látta előre őket senki sem.
Harmadnap már hatalmas problémát jelentettek,
amellyel nem birkózik meg emberi értelem.

Talán hajókon érkeztek, vagy egyéb módokon,
de számuk csak napról-napra nőtt.
Nem emberien beszéltek, titkos kódokon,
és átalakították maguknak a levegőt.

Mindig kis csoportokban jártak, sohasem egyedül,
de nagy tömegük mindig együtt maradt,
puszta földön ettek és háltak,
de alig ment át szájukon valami földi falat.

Egyfajta jelre várt mindenki,
senki sem tudta, hogy ez a sok menekült
értelmes-e, vagy nincs ki nekik
mind a négy kereke, ahogyan a földön ült.

Hadsereget mozgósított az ember.
Kerítést emelt, lezárt kaput, hidat,
de a tömeg csak nőtt, akár a tenger,
amikor vihartól a dagály tovább dagad.

Háromszor bővítették a Zónát.
A Város körülötte lassan kiürült,
és nem tudta az ember: jól lát?
amikor a Nap az éjre ült,

mert furcsán derengett fölöttük az égbolt,
noha nem használtak fényt vagy tüzet.
Új félelmek gerjedtek, mint rég volt:
talán áldozni kellene egy pár elsőszülött szüzet?

Még nem dörrent puska, a tankok csöndben vártak,
csak a tüntetők harsogták hangosan,
hogy itt a vég, mert ők már mindent látnak:
ha nem lépünk, világunk a vesztébe rohan.