Október végén elképzelhető,
hogy az erdő fáinak törzse arany,
és amíg a sárguló avaron sétálsz velem,
a délutáni ragyogás
lassan vérvörösbe fordul.
A gyérülő levelek között,
az ágak hálójában
fel-feltűnik egy elhagyott fészek,
amelyet majd a téli szél leverhet.
Ilyen kecses és törékeny vadságot,
mint amelyet ott fönn az ágak szövevénye alkot,
még a porceláncsipkék mesterei sem hoznak létre.
Az egész erdő valami végtelenül megnyugtató
szomorúságot áraszt,
mint amikor készülődsz majd a halálra,
pedig most csak búcsúsétára jöttél velem.
Holnap hajnalra beköszönt az első fagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.