Talán gránittömbbé,
húsvörös ortoklászokkal,
fekete piroxénnel,
és zsíros fényű kvarccal,
zsákosan málló élekkel és sarkokkal.
Vagy bazalttá,
hatszögletű hasábokban kihűlni,
az Óriások Lépcsője mintájára,
vagy a somoskői ömlésére.
Kockakővé lenni
apró szemcsés, kemény szövettel.
Kvarcjkaviccsá válmni,
amelyet háromszáz kilométeren
cipelt magával a folyó,
mielőtt lerakta a medrében
fényesre koptatva.
Esetleg apró nemesopállá lenni
egy hölgy nyakán ezüstfoglalatban,
az Operában a Tannhauser felújításán,
irizálni a felvonások szünetében
a promenádon.
Vagy csak érdesen törő
dolomitpaddá válni
Megalodon kőbelekkel,
és agyagfilmes rétegfelszínekkel.
A kristályrácsok mozdulatlanok,
amíg újból be nem olvadnak
vagy évmilliók hosszú sora alatt
szét nem mállasztja őket
az egyre savasabb eső.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.