A napkorongon sötétlő foltok,
mint testünkön a szeplők pirkadatkor.
Ha összeérnek, nem leszel boldog,
hiába növekszik a fényvédő faktor.
Mágnes mező hűti a plazmát,
ott, ahol a vágy vihara tombol,
a széteső én bűzös miazmát
ereszt az űrbe bomló tudatomból.
A napkorongon izzik a mámor,
a sötétlő foltok nem hűtik agyon.
A szív is tüzet okád, mint hámor
csapoláskor, ha annyiban hagyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.