2015. szeptember 4., péntek

Isten hozzád!

Ölelni tárja ki a kedves
karjait, mint egy hű szerelmes,
de mást ölel velük, nem téged.
A fájdalom most tűzzel éget.

Az ajka forró csók-ígéret,
de csókját már hiába kéred.
Az arcodon a szégyen lángol,
menekülnél ki a világból.

Találkozóra hív ma téged,
csak ne lángolna még a véred!
Hiszen ez lesz majd az az óra,
most hívott fel egy komoly szóra.
Tehát ez lesz majd az az órád,
hogy így szól: mától Isten hozzád!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.