2015. szeptember 7., hétfő

Fekete bársonyfalak között

Bentről vannak bársonnyal bevonva,
és hangszigetelők a falak,
így lett csöndes, vaksötét a szoba,
mert én nem tartóztathattalak.

Izzó lyukak a végtelen sötéten.
Bekandikál rajtuk a világ.
Bűnös vagy tán? Vagy egészen vétlen,
és azok bocsánatos hibák?

Spotlámpák, vagy rothad már a ház is,
szétesni készül a való?
A túloldalt Budapest, vagy Párizs
dübörög? Ez meg nem mondható.

Mindegy, hogy ott félreértés történt,
vagy előre bekódolható,
volt. Nem kerülhetted el az örvényt.
Szívására a szív horpadó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.