Mint kéjgázt, szívom magamba illatod,
elbódít, eszemet veszítem,
nélküled csak héj, amelyet ott hagyott
lakója, úgy vagyok egészen.
Vérem feltolul fejembe. A szívem,
mint csúcsra járó, gépi pumpa,
dolgozik, hogy megtarthasson a színen,
amíg szorítlak két karomba.
Szinte szétvet a nyomás, bár hideg fej,
jól tudom, most hatásosabb lehetne,
hogy ne legyek holnapra végül seggfej,
inkább lehessek szelídített medve.
Szíveden heverhet fejem. Ilyen hely
az, ahol felderül mindenki kedve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.