CSOK

Az eddig is egyértelmű volt, hogy a baromfiudvarban a disznók az elsőrendű, és a nem disznók a másodrendű állampolgárok, sőt, hogy harmadrendűek is léteznek. Az is világos volt, hogy a disznók célja, hogy a harmadrendű állampolgárok teljesen eltűnjenek, ha nem képesek másodrendűekké alakulni, akkor szűnjenek is meg. Márpedig nem képesek, hiszen a csürhe (más néven: konda) képtelenek voltak az "elmúlthétév" alatt normálisan működő gazdaságot kialakítani, sőt, még azt a részét is széttúrták, amelyik képes lett volna működésre. Hogy mennyire igaz a harmadrendű állampolgárság kérdése, azt az is jelzi, hogy külön szabályozást dolgoz ki a disznócsorda a számukra a most CSOK-nak (Családi Otthonteremtési Kedvezmény) nevezett támogatás igénybevételére. Miután a Családi Otthonteremtési Kedvezményt rendelet szabályozza, és a harmadrendű állampolgárok: közfoglalkoztatottak és a közfoglalkoztatásból kiesettek számára a disznók külön CSOK-ot (azaz külön rendeletet) terveznek, ebből világosan kiderül, hogy a közfoglalkoztatottak a munkanélküliek, és a legszegényebbek harmadrendű állampolgárok. Ez eddig is így volt, csak nem deklarálta nyíltan a disznók csoportja:

• nem kaphat csokot, aki közmunkából él
• nem kaphat csokot, akinek az igénylést megelőző fél évben nem volt munkaviszonya
• nem kaphat csokot, akinek olyan jelentősebb tartozása van, amit a központi hitelinformációs rendszerben nyilvántartanak
• nem kaphat csokot, akinek az igénylést megelőző két évben nem volt TB-je (ami jellemzően a diákoknak és a munkavállalóknak van)
  

Most ellenben kiderült: olyannyira másod- (illetve harmad-) rendűek, hogy rájuk külön törvényt dolgoz ki a disznók csoportja a tavasszal. Mert a baromfiudvaron az állatok egyenlőek, de a disznók a legegyenlőbbek, ellenben a cickányok, munkátalanok, közmunkások, illetve a disznók által bevezetett hiteleket egykor igénybe vevők olyan egyenlőtlenek, hogy rájuk a jogalkotási törvénynek nem megfelelő módon külön rendeletet kell alkotni.
Így van ez, ha a disznók a saját disznóságuk betonba öntésével foglalkoznak, ahelyett, hogy a baromfiudvar jóléte lenne a szemük előtt, és az is nyilvánvaló, hogy a "senkit nem hagyunk az árokparton" hazugsága mára "ha nem vagy eléggé közel a tűzhöz, a szennyvíztárolóba fojtunk" nyílt igazságává alakult át.