és szája szélén árad már a sár*.
Fegyelmezetten kortyolgatja sörét,
többé nem vár asszonyára már.
Esteledik. Véget ér az élet.
Visszanézve nem volt benne szép,
úgy gondolja, pedig nagyon téved:
a homály elveszi az eszét.
De még kitart. Egyre küzd az árral.
Nincsen ebben semmi hősi póz:
egyre ritkábban, de érzi: szárnyal,
ha pár szót egy sorba porcióz.
Nehéz az est. Éj jön, álomtalan.
Mint a pokol lesz,olyan sötét.
Szárnyalna, bár lelkében sem galamb,
amíg lehet, kortyolja sörét.
* "szájam széléig áradt már a sár" Villon-Faludy: Ballada a senki fiáról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.