lilállott tőle a lápon a rét.
Hogy arra járt volna, mind tagadta,
de senki nem hitte el a mesét.
Bár tiltott volt ott a láp világa,
a beljebb már zsombékos ingovány,
de ott nyílt a táj összes virága.
Dalos, karcsú, tüzes volt, mindahány.
Kankalin szirma ragadt hajukba,
amikorra végül mind hazatért,
mert jött a késő nyári napnyugta,
és a falu tudta azt, hogy miért.
Kankalin szirma ragadt hajadban,
de már felszáradt a lápból a víz,
nem szól pacsirta sem ott hajnalban.
Csókod olyan volt, mint a szilvaíz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.