Végül a zápor elállt, de esőtől nedves a ponyva
Sáros a föld, és sárba borultak a tiszta edények.
Víz cseperészget, s éjjel a tábortűz elenyészett.
Egy takarítja a sátrat, másik az árkokat ássa,
ő pedig ott már pár kereket pumpálna fel újra.
Pattog a tűz, friss kávé illata száll fel a légbe,
és a csapat most égre tekintvén készül az útra.
Mind, aki mára is eljön, végül mind idegyűlt már,
zörren a váz, a pedál, és lánc is kattan a váltón,
csendül a csengő, és nevetés szól, harsan a füttyszó,
végre a jó nép lassan felszáll mind a nyeregbe.
Tegnap százan mentek, most majd kétfele válnak:
vannak, akik majd mennek látni a távoli várat,
mások szomjasak, így ők korsót fogni tekernek
két szomszéd falun át egy jó hírű borozóba.
Mintha az ősök szelleme ébredt volna világra,
pattannak fel az ifjak, gyermekek és öregek most
és egyként ülnek fel mind a drótparipákra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.