csillannak elmémben néha fel sorok,
majd elmerülnek végtelen sötétbe,
és már nem tudom, hogy mit is gondolok,
pedig megvolt, tisztán láttam az imént,
hogy nő ki vers belőle! Már tombolok
szinte, hogy rosszul rögzített csaliként
távozni hagytam. A készséget is vitte,
mivel fogok újabb sorvég-rímeket?
Az is mind bolond, ha aki elhitte,
hogy nem kíván mást a vers, csak ihletet,
sosincs mögötte verejtékes munka,
s a költő csak úgy szól, mint tóban unka!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.