Szétszaladtak mind a percek,
hogy tekintetébe néztem.
Közénk lépett a Csönd herceg,
máris elvesztem egészen.
Az idő megállt közöttünk.
Csöndbe mállott mind a lélek.
Egymás körül csak pörögtünk.
Élő szívem az övé lett.
Szétszakadtak mind az álmok.
Rám zuhant a sötét hajnal.
Elveszetten, ködben járok.
Szívem telve örök jajjal.
Ennek is szomorú a vége, pedig szép vers.
VálaszTörlésNem kellene, hogy mástól függjön a boldogságunk.
VálaszTörlésEzzel a kijelentéssel elvből sem érthetek egyet. Ez egész egyszerűen nem igaz, mert az ember társas lény. Csakis és kizárólag másoktól függ nem csak a boldogsága, élete is. Még Robinson és a belőle származó összes többi hasonló történet is arról szól, hogy egyedül, magában is csak azért él meg az ember, mert társas lény. Még Maugli is társas lény.
VálaszTörlésHogyne kizárólag másoktól függne az emberi boldogság?
Igaz, hogy társas lények vagyunk,
VálaszTörlésde akkor mindig másoktól kell, hogy függjünk?
Nem mondta senki, hogy kell. Csak tény.
VálaszTörlésEgyébként pedig, ha már csak a "boldogságra" szűkítve nézzük a kapcsolatokat vagy azok hiányát (kapcsolat ugye függés):
"Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat." (Nem én kiáltok, a föld dübörög)
Meg van még egy (profánabb) idézetem is, ami azért mégis ide kapcsolódik; ezt a kutyatulajdonosok ismerik, de tágabban is értelmezhető:
Kutya nélkül lehet élni, csak minek.
De azért (ha érdekel) tessék más szemszögből is újra olvasni a fenti kettős játékot űző verset, miután elolvastátok Ady versét. Szándékosan csak névmásokat használok a versben, a Csönd herceg nevén kívül. Mi van, ha minden rá vonatkozik, és nem egy nem megnevezett másra?
VálaszTörlésMég a "közénk lépett" is csak ködösítés ebből a nézőpontból. A "mi" akárkiknek a csoportja is lehet, nem csak "kettőnké"
Sajnos tényleg másoktól függünk.
VálaszTörlésAzt mondják, mindenki a saját szerencséjének kovácsa, de ez nem igaz! Gondolj csak a munkahelyre, ahol nem a beosztott irányítja a dolgokat, vagy egy betegségre, ami ledönt a lábadról téged vagy bármelyik családtagot.
Akkor örökösen ki vagyunk szolgáltatva mások szeszélyeinek?
VálaszTörlésValahogy csak lehet rendezni magunkban a dolgokat.
Ki jobban van kiszolgáltatva, ki kevésbé. Ki jobban tudja rendezni magában, ki kevésbé. De hát ebből áll az élet (egyik aspektusa).
VálaszTörlésItt és most csak azt állítottam (az eredeti fölvetésedre), hogy izoláltan önmagában senki nem lehet boldog. Nekem hiába utalgat bárki a jógikra meg a remetékre: a boldogság igény és az ember lényegéhez tartozó szükségletek (pl. társaság igény) tudatos elnyomása nem jelent boldogságot. (Persze ez is, mint más, csak az én véleményem).
Azért mégiscsak lehet boldognak lenni, még akkor is, ha bizonyos igényeid nem töltetnek be. Lehet más forrásokból is inni, más örömforrásokat is találni, ha a régi kutad kiapadt. Persze lehet keseregni is, de minek?
VálaszTörlésAz tökéletes boldogság, amiről beszélsz, szerintem sem valósítható meg ebben a világban.