Néha őrülten vágyom egy ölelésre,
ha süvöltő magány szaggatja lelkemet,
mert nincs sátorlap, ami védelmezhet,
hogy szerte ne málljak az örvénylő szélben.
Ha a bömbölő magánytól nem óv semmi,
az idő homokja mindet eltemet.
Kérlek, ne használd ellenem éles fegyvered!
Ha maradunk, meghalok. Az élet: menni.
Be kell szerezni egy "sátorlapot", Joe! Addig is küldök egy baráti virtuális ölelést.:)
VálaszTörlés"Ha bömbölő magánytól nem óv meg semmi,
VálaszTörlésaz idő homokja úgy mindet eltemet."
.. vannak olyan írásaid, amik úgy megragadnak bennem. Ez is az, klassz az egész, köszi..