2011. november 13., vasárnap

Homokviharban


Néha őrülten vágyom egy ölelésre,
ha süvöltő magány szaggatja lelkemet,
mert nincs sátorlap, ami védelmezhet,
hogy szerte ne málljak az örvénylő szélben.

Ha a bömbölő magánytól nem óv semmi,
az idő homokja mindet eltemet.
Kérlek, ne használd ellenem éles fegyvered!
Ha maradunk, meghalok. Az élet: menni.


2 megjegyzés:

  1. Be kell szerezni egy "sátorlapot", Joe! Addig is küldök egy baráti virtuális ölelést.:)

    VálaszTörlés
  2. "Ha bömbölő magánytól nem óv meg semmi,
    az idő homokja úgy mindet eltemet."
    .. vannak olyan írásaid, amik úgy megragadnak bennem. Ez is az, klassz az egész, köszi..

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.