Elvertem az illetményem,
mindent egy lapra tettem.
Nagyot hibáztam egyszer, régen,
amikor megismertem.
Az úton menni kellett volna,
most már nagyon késő:
szobromat nem öntik bronzba,
s nem faragja véső.
De nincsen nagy baj, míg fejem fölött
ragyogón süt a Nap,
bár jól tudom, az emberek között
van, aki boldogabb.
Nem vagyok olyan, akire mondják:
a szerencse fia.
Asztalomról nem hullanak morzsák,
és sokszor nincs pia.
A szerelem számomra a költők dolga
most már nagyon régen,
haj, pedig én is élhettem volna,
mint mások, olyan szépen.
De nincsen nagy baj, míg fejem fölött
ragyogón süt a Nap,
bár jól tudom, az emberek között
van, aki boldogabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.