Ölelj át!

Félek. Ölelj át, kérlek!
Fázom. Dobj rám takarót!
Maradj mellettem végleg!
Tedd álommá a puszta valót!
Emeld magadhoz lelkem,
ne hagyj az út közepén,
amikor mélyre estem,
és elhagyott minden remény,
és nincs már semmim nékem,
csak Te lehetsz mindenem,
amikor űr a létem,
és értelmetlen az életem!

Tudom, kell majd adnom
erőt, hitet és reményt.
Nekem kell megmutatnom
hűséget, kitartást és erényt,
hogy mikor jön az éjjel,
úgy hunyhasd  le majd szemed,
hited ne törjön széjjel:
volt egy ember, aki szeretett.