2011. november 4., péntek
Gyermek-álmok
Lent, a puszta padlón hasaltam,
és a vonat robogott el fejem előtt.
Nadrágom gyűröttre vasaltam;
minden nevelés mondott így csütörtököt.
A kis vonat csak futott körbe,
mint a mutató, fenn, az óra számlapon.
Nem néztem időt, vagy tükörbe!
Ha tehettem volna, soha ott nem hagyom.
Sínem szeszélyesen kanyargott, a görbe
széklábak erdején vitt útja,
óriások lábai között. Időmnek
nem volt még jövője, sem múltja:
Csak trafót, váltókat állítgattam, egyre
vezérelve kocsi-sorsokat,
míg délből délután lett, majd jött az este,
s én álmodtam gyermek-álmokat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Jó néha visszamenni a szép emlékek közé.:)
VálaszTörléssosem volt kis vasutam :-)
VálaszTörlésNem is szerettél volna?
VálaszTörlésDehogynem :-)
VálaszTörlésGondoltam.:)
VálaszTörlésAhhoz képest, hogy nem volt, egész "átéléssel" írtál róla.
Ezért szeretem a verseit :-)
VálaszTörlésMert mindent elhiszek (és átélek), amit leír :-)
Én is mindig azt hiszem, hogy róla szól, pedig
VálaszTörlésnéhányszor már koppantam.:))
Vagy csak ködösítek... Legalábbis igyekszem úgy hazudni, hogy igaz legyen, és úgy igazat írni, hogy hazudok.
VálaszTörlésNekem sokkal jobban tetszenek az őszinte, igaz versek.
VálaszTörlésHa az utókor olvassa majd a verseidet, nem fogja tudni senki megmondani,
hogy milyen ember voltál, hogy gondolkodtál, mit vallottál, mert mindig
megírod az ellenkezőjét is.:)
Nem tartok tőle, két okból: nem lesz olyan utókor, amelyik pont ezekre lenne kíváncsi.
VálaszTörlésA másik: szinte mindig őszintén írok, akkor is igazat, ha nem a valódit. Azért írom csak, hogy szinte, mert nem vagyok hajlandó végignézni az eddig megírtakat, hogy van-e közöttük véletlenül hazugság. Szerintem nincs. Még ködösítés sem nagyon, csak az itt kalapálgatott "hozzászólásaimban".
Azt érezni, hogy őszinte érzéseket viszel bele a megírtakba..
VálaszTörlésSztem egy költőnek nem az a dolga, hogy csak az életét közvetítse le, mi hogyan mikor történt, hanem hogy az érzelmeket, az átélt és át nem élt élményeket jelenítse meg, beburkolva...
VálaszTörlésÉs Joe ehhez remekül ért
Lehet.:)
VálaszTörlésIgen, Mirjam, minden ember más és más :-)
VálaszTörlésMindannyian másként látjuk a dolgokat, ezért olyan színes a világ :-)
...és ezért nincs egyetértés sem, csak nagyon ritkán az emberek között...
VálaszTörlésPersze, hogy minden ember más.
VálaszTörlésA fiamnak volt kisvasútja, nekem nem...- kihasználtam, és sokat játszottam vele. Én is jól szórakoztam, és a mai napig megvan a dolog, vigyázok rá, hogy majd ha lesznek unokáim, velük is játszhassak..Tudod szerintem a szülők olyan játékot vesznek általában a gyermekeiknek, ami nekik nem adatott meg, és klasszul elszórakoznak vele, a gyerek meg már talán nincs is otthon:-))) Nekünk, ha kaptunk egy focit, arra nagyon vigyáztunk, és még fél év múlva is labda volt. A fiamnak van egy 20 éves focija...- ezen el lehet gondolkodni, sajnos... Mi, szerintem játszanánk, ha engednének a gyerekeink..- még most is, hisz mi nem erre a virtuális világra, hanem a grundra születtünk...
VálaszTörlésÉn rengeteget olvastam, és nagyon keveset fociztam. Botlábú voltam fociban.
VálaszTörlésÉn bal lábas egy helyi csapatban, center half, balszélső, majd eltiltottak a verseny szerű sportolástól egy évre sportszerűtlen játék miatt. Nem a labdát loptam el, és a meccset sem adtam el, csupán a bíró sporit rúgtam fenéken labdával egy számára helyes számomra vitatott döntés miatt. Meg kell vallanom a frankót, talán nem jár ide,- de neki volt igaza:-)))
VálaszTörlésEj nye!!
VálaszTörlésNagy franc vagy te, Lufi, eddig is tudtam :-)
VálaszTörlés