Szép este volt.
A hegyen át mentem haza.
A fényes Hold
képe nézett ostoba
vigyorral rám;
vihogtak a kráterek:
láttak ők már
sokkal szebb szerelmeket.
Én jól tudom,
utam miért arra visz.
Nem állítom,
hogy értelme volna, hisz'
sok éve már,
elmúlt a régi álom,
senki sem vár
a kis hegyi utcákon.
Ha néz a Hold
az ablakon keresztül,
s egy fényes folt
az ágyhuzatra vetül,
álmodozón
még ma is sokszor látom
az olvadó
hópelyhet szempilládon.
Szép vers, nagyon romantikus:-)
VálaszTörlésNekem is tetszik! :-) Köszönöm Joe!
VálaszTörlésSzerintem is romantikusra sikeredett és tetszett! :-)
VálaszTörlésNem nagyon tudok mostanság írni; nem jut semmi az eszembe, ráadásul, ahogy olvasom mások verseinek tömkelegét, és szelektálom őket egyfajta értékítélet szerint, sokszor fölmerül bennem, hogy az enyémek sem érnek többet.
VálaszTörlés