2012. november 9., péntek

Kockára szab a megszokás

Kockára szab a megszokás,
és érdesre mar a kín,
de egy új vers töretlen tojás:
világot rejthet a rím.

Szürkére fest sok hétköznapod,
színessé válni nehéz.
Nem változtat, hogy milyen vagyok,
csak öröm, vagy szenvedés.

Szavakba öntve enyhül a jaj,
az öröm meg kiárad,
nem lesz oly gyötrelmes már a baj,
a szív bele nem fárad.

Rímekben, ritmusban szellemed
építhet világokat;
senki sem versenyezhet veled.
Másé lesz, s tiéd marad.

Formára présel a megszokás,
elkoptat a szenvedés.
Egy gyöngyön is szép a csillogás,
de vershez egy gyöngy kevés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.