Kockára szab a megszokás,
és érdesre mar a kín,
de egy új vers töretlen tojás:
világot rejthet a rím.
Szürkére fest sok hétköznapod,
színessé válni nehéz.
Nem változtat, hogy milyen vagyok,
csak öröm, vagy szenvedés.
Szavakba öntve enyhül a jaj,
az öröm meg kiárad,
nem lesz oly gyötrelmes már a baj,
a szív bele nem fárad.
Rímekben, ritmusban szellemed
építhet világokat;
senki sem versenyezhet veled.
Másé lesz, s tiéd marad.
Formára présel a megszokás,
elkoptat a szenvedés.
Egy gyöngyön is szép a csillogás,
de vershez egy gyöngy kevés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.