Zöldet pettyez rajta vérvörös virág.
Itt feszítik majd meg Isten sok fiát:
a dombtetőkre már keresztet raknak.
Homályló alkonyt álmodok magamnak.
Az erdők szélütötten állnak bennem.
A rengetegből már nincs hová mennem,
belőlem nőtt fáim majd megtagadnak.
Holdfényes éjjelt álmodok magamnak,
hiába kúsznak fellegek az égre,
hiába vár még nagy nyomor e népre,
én megmaradok hazámban magyarnak.
Bíbor hajnalfényt álmodok magamnak.
Rőt zsarátnok éget majd fel életet.
Előle föld alá bújni sem lehet;
bűnösök gödröt hiába kaparnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.