Piros virág, zöld az erdő, fekete az este.
Zöldre volt a rózsámnak a kapuja lefestve.
Zöld erdőbe, sötét éjjel addig jártunk jajjal,
míg feketén virradt reám az a piros hajnal.
Zöld az erdő, fekete a fáknak sötét lombja.
Vörösen izzik a völgyben a templomtorony gombja.
Fekete lett az én szívem, bujdosik a zöldben,
mert rózsámnak piros vére elfolyt mind a földben.
Vörös lett már az ég alja, fekete a lélek.
A zöld erdő nem bújtat el, már nem soká élek.
Piros arcú rózsám testét letették a földbe,
piros vére a szívemen: fekete lett tőle.
Feketére festették a rácsos kapu zöldjét.
Rózsám teste nem táplálja a temető földjét.
Piros véréből pipacs nő odakint a réten,
fénylő lelke ott ragyog fenn a fekete égen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.