Így vagy úgy, de vesztünk a harcon.
Feladni azt mégsem szabad.
Csapzott hajad bár tapadjon arcon,
meg nem szeged adott szavad.
Vállad roskad, derekad görbe,
karodból már rég elszállt az erő,
nem szívesen nézel a tükörbe,
hiszen a látvány nem fölemelő.
Meg nem állni egy pillanatra!
Folyton menni, küzdeni tovább!
Vissza ne nézz már bejárt utadra,
inkább csak játszd a tompa ostobát!
Így is, úgy is, a harcon vesztesz.
Legyen hát nemes a vereség!
Bár e küzdelemben te nem vagy nyertes,
az életből, mégis: soha nem elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.