s a féreg-lét nem enyhül.
Szavakat sziszegek szinte szakadatlan,
de öröm dal nem zendül.
Lila ló lép elmémre; bekattan:
patája szüntelen dobog,
létemmel perelek, elvégre elhagytam
őket, s engem az angyalok.
Játékom szavakkal, hangokkal űzöm:
mámorba mímelem magam,
de létem levest főz lassú tűzön
- hogy ne feledjem szavam.
Jól látom, mi volt eredendő bűnöm:
miért nem élhetek boldogan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.