Léptem alatt ott zörren a sárga levél.
Hogy' képzelhettem másnál magam ennyire jobbnak?
Elmegyek én is; lassan megjön a tél.
Éjbeli lepke valék, amit vonz és éget a lámpa,
bűvöl a távoli, fényesen izzó tűz.
Bár a mélybe merült a fény-teli tegnapok álma,
s húz a kötés, de a vágy még messzire űz.
Jól tudom én, hogy most már nincsen időm a tavaszra.
Tél dere már a kertek alatt rám vár.
Nem hajaz immár bennem semmi a régi kamaszra,
de néha e szívben még ma is izzik a nyár.
Zúzmara lepte a fonnyadt őszi avart, ahol élek.
Egy-két nap, és reccsen reggel a jég.
Eljön a tél, és végleg meghal bennem a lélek.
Elfeledem, hogy egykoron ifju valék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.