csak így esett velem.
Lehetett volna végül is
jobb, mint amilyen.
Mondanám, hogy megvagyok,
hisz' van mit enni még,
és várnak még a holnapok,
a létből nem elég,
de lelkemre úgy telepedett
sok bánat és mocsok,
hogy néha nem érezhetem,
miért is vagyok.
Terveztem volna életem,
mint ezernyi más,
most vádolhatnám Istenem,
hogy "nem én vagyok hibás",
de átkaim hiába szórnám,
senki sem felel.
Ha létezik, aki válaszol, lám,
most máshol telel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.