Túl zavaros lett már köröttem minden.
Életemben helyemet nem találom;
amióta elhagyott a párom,
elfordította szemét rólam Isten.
Homályló nappalon, sötétlő éjben
mint filmre a jelt a gerjesztett foton,
soraim füzetbe lázasan rovom,
azt kutatva, így hogyan lehet élnem.
Nem tehetem, hogy csak a múltnak éljek,
elsimulnak majd a bajok és a bánat,
jól tudom, az öröm majd még kiárad.
Elhitetem magammal, már nem félek:
visszatér a szerelem és az élet;
fénylik a nappal még, a sötét várhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.