Kifordultak árkaikból mind a holtak,
oszló tetemeik temetetlen voltak,
halomban heverve egymás hegyén-hátán.
Bűzlő bomlás terjedt egyre a szellemen,
az élők elgyötört testén fehér férgek
éltek, és folytonosan lelkükbe téptek,
amikor elhagyott minket a szerelem.
Akkor lesz, hogy eljön majd a végítélet,
amikor többé nem látjuk meg a szépet,
a tavasz örömöt már sehol sem talál,
és a lelkeken csak komor gondok ülnek,
az emberek bánatukban elmerülnek.
A Földre akkor köszönt be majd a halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.