akár a poeta doctus.
Kérdenéd: vajon költőnk nős-e,
hogyha még lehetnék most húsz.
Jeltelen marad létem, félek,
miután leállt a pulzus,
ha végleg elhagy engem a lélek,
s kiterítve fekszik a corpus.
Csonthéjba zárja agyamat létem,
feltörni nehéz dió.
Néha magamat még én sem értem,
de azt hiszem, az ember jó.
Amíg a palack majd partot ér épen,
tengerben marad a szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.