2012. november 30., péntek

Palackposta

Én vagyok végül verseim hőse,
akár a poeta doctus.
Kérdenéd: vajon költőnk nős-e,
hogyha még lehetnék most húsz.

Jeltelen marad létem, félek,
miután leállt a pulzus,
ha végleg elhagy engem a lélek,
s kiterítve fekszik a corpus.

Csonthéjba zárja agyamat létem,
feltörni nehéz dió.
Néha magamat még én sem értem,
de azt hiszem, az ember jó.
Amíg a palack majd partot ér épen,
tengerben marad a szó.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.