Vajon mit esznek az emberek Petrin?
Izgatott, így letöltöttem magamnak
- mert verses kötetekre (s)nincs pénzem -
a MEK Petri-összesét,
és beleolvasgattam.
Igen, jól látod,
ez a szöveg azért ilyen.
De vers ez?
Ha igen, akkor mitől az?
Ha nem, akkor nála miért is?
Mert ő tehetséges.
Ja, nem vagyok rá irigy,
ne hidd, tényleg nem,
hiszen én csak írogatok,
sem költő,
sem író nem vagyok,
és nem is leszek,
ezt mindig észben kell
az embernek tartani.
Nekem a kocsmázás,
a csavargó élet szabadsága
mindig olyan egzotikusnak tűnt
egyetemi éveim alatt is,
noha magam sem vetettem meg
egy-egy korsó sört
az izzasztó táncpróbák után,
na jó, néha kettőt,
de tényleg csak nagyon ritkán hármat,
és mindig amolyan
félelemmel vegyes,
de jól titkolt csodálattal hallgattam
a kollégista évfolyamtársakat,
akik családjuktól messze, idegenben,
kollégiumban töltötték
az egyetemi éveket.
Kifejezetten imponált,
hogy egyiküket
- akinek nem volt családja
(valójában volt, de mégsem,
ez már akkor sem volt számomra világos) -,
már rendőrök is állították elő néhányszor,
amikor például a pálvölgyi kőfejtőben
szalonnázott tábortűz mellett a barátaival.
Persze később aztán
engem is vittek be kihallgatásra, egyszer,
amikor Szombathelyen leszálltam a vonatról,
és alig akartak elengedni
a lakodalomba, ahova utaztam.
Meg is ijedtem rendesen,
én, a tisztességes értelmiségi,
a szocialista jövő egyik leendő támasza.
De hát az a hatalom paranoiája.
Volt.
Most megint kezdi.
Más emberek,
más ideológia,
de ugyanaz a kicsinyes,
buta,
irigy,
és gyáva
hatalommánia.
Ugyanaz a vállalati párttitkár-
és tsz-elnök szintű
politikai képesség,
csak most a kormány közelében.
De ne bántsam
az egykori tsz elnököket!
Most jut eszembe:
Vajon a tizenhét geológus hallgató közül
melyik lehetett a besúgó?
Mostanában azt mondják,
minden évfolyamon volt egy.
Lehet, hogy a többiek
meg rám gyanakodnak?
És lehet, hogy már a
gimnáziumban is gyanús voltam?
Lehet, hogy besúgó is voltam,
csak nem tudok róla?
Ha utána nézettem volna,
amikor sokan kikérték a papírjaikat,
lehet, hogy találtak volna
általam aláírt jelentéseket:
Ez-meg-ez a KISZ taggyűlésen
ilyen-meg-ilyen kijelentést tett?
Ennek soha nem lesz vége ebben az országban.
Most indul a következő menet.
Tévedtem: már elindult.
Most már gyorsul.
Törvénybe foglalták,
hogy titkosszolgálati eszközökkel
figyelhetik meg saját köztisztviselőiket,
akik nem köztisztséget viselnek újabban,
hanem kormánytisztséget.
Ezt tükrözi a nevük.
Amíg le nem építik őket.
És a leépítés nyomán nem alakul egy
újabb, ezer fős Cenzúra Hivatal,
vagy Államvédelmi Hatóság.
Tessék! Többes szám, második személy,
mint a Kádár-rendszerben:
Nem a mi köztisztviselőink,
hanem az Ő kormánytisztviselőik.
Nomen est omen.
Vajon feltöltsem-e
valahova ezt az írást?
Vers ez?
Nem hiszem.
Elég jó-e?
És megéri-e a rizikót?
Az „értelmiség” már
a bolsevikoknak is gyanús volt,
és most egyre gyanúsabb a többségnek is.
A minisztériumok autóit
most cserélték le fekete színűekre.
Csak azt sajnálom,
hogy mindig úgy tartottam,
a mi családunk nem gazdag,
így nincsen pénzem felesleges kiadásokra.
Ezért aztán - bár igen ismert
táncház-látogatóvá váltam az évek során-
soha nem jártam Erdélyben
táncház-látogatóban, vagy
népzene-néptánc gyűjtésen,
amikor még nagy szó volt.
Most büszke lehetnék
akkori magamra.
Így nincs mire büszkének lennem
fiatalságomban sem.
Meg azóta sem.
