Megérte?

Egyre azon jár az eszem,
hogy vajon megérte?
Nem tagadom, szívre veszem,
mert fizetek érte.

Van, bizony, úgy, azt gondolom,
túl nagy volt az ár.
Körbe tekintve a romokon
úgyis mindegy már.

Folyton azon jár az eszem,
hogy hogyan lett vége.
Nem tagadom, szívre veszem.
De így is megérte.

Meszelt, fehér tükörfal

Mint amikor tükörnek táncolsz,
egy tükör nélküli teremben,
annak puszta, fehérre meszelt fala előtt.

Benne látod mégis magad;
minden perdülést, ugrást, szökkenést,
és szemedbe tűnik
minden elhibázott mozdulat.,
minden egyensúlyvesztés
és ritmus- vagy lépéstévesztés.

Mert a tükör most is ott van,
ahol helyében csak a
fehérre meszelt, puszta fal látható.

Lila kankalin szirmok

Kankalin szirma ragadt hajadba,
lilállott tőle a lápon a rét.
Hogy arra járt volna, mind tagadta,
de senki nem hitte el a mesét.

Bár tiltott volt ott a láp világa,
a beljebb már zsombékos ingovány,
de ott nyílt a táj összes virága.
Dalos, karcsú, tüzes volt, mindahány.

Kankalin szirma ragadt hajukba,
amikorra végül mind hazatért,
mert jött a késő nyári napnyugta,
és a falu tudta azt, hogy miért.

Kankalin szirma ragadt hajadban,
de már felszáradt a lápból a víz,
nem szól pacsirta sem ott hajnalban.
Csókod olyan volt, mint a szilvaíz.

A teljességet megélve

A teljességet megkaptam tőled.
Nem volt benne még részem előbb.
A világ már magában főhet:
bejártam én már minden mezőt.

Minden fontos érzést megéltem:
örömöt, gyászt, féltést, bánatot,
torony nélküli perceket reméltem,
voltak. Majd mind magamban hagyott.

Az élettől nem kívánhatok
mást, mint amit már megkaptam én.
Elmúlt. Tudom, választ nem kapok,
de én dobtam el lázas-könnyedén?

Nomád nép (újra írva)

Vén Tisza partján reggeli fényben virrad a tábor.
Végül a zápor elállt, de esőtől nedves a ponyva
Sáros a föld, és sárba borultak a tiszta edények.
Víz cseperészget, s éjjel a tábortűz elenyészett.

Egy takarítja a sátrat, másik az árkokat ássa,
ő pedig ott már pár kereket pumpálna fel újra.
Pattog a tűz, friss kávé illata száll fel a légbe,
és a csapat most égre tekintvén készül az útra.

Mind, aki mára is eljön, végül mind idegyűlt már,
zörren a váz, a pedál, és lánc is kattan a váltón,
csendül a csengő, és nevetés szól, harsan a füttyszó,
végre a jó nép lassan felszáll mind a nyeregbe.

Tegnap százan mentek, most majd kétfele válnak:
vannak, akik majd mennek látni a távoli várat,
mások szomjasak, így ők korsót fogni tekernek
két szomszéd falun át egy jó hírű borozóba.

Mintha az ősök szelleme ébredt volna világra,
pattannak fel az ifjak, gyermekek és öregek most
és egyként ülnek fel mind a drótparipákra.

Gyönyörű agónia

Gyönyörű az agónia
az extázis felső fokon.
Így csökken az entrópia,
hisz' a teremtéssel rokon,
és bár pár pillanatnyi csak,
de benne egy egész világ.
Nem tarthatod sátáninak
a gyönyörű agóniát.

Elmaradt találkozás

Azt hittem, még találkozom veled,
egymásba botlunk majd véletlenül.
Az elmúlt évek már védtelenül
találtak téged is. Elviseled.

Mint ahogyan én is elviselem,
hogy többé nem láthatlak már soha,
hogy a sors énhozzám is mostoha.
Nagyon hirtelen érkezett telem.

Mint tóban az unka

Mint tetőgerincen nyugvó Nap fénye,
csillannak elmémben néha fel sorok,
majd elmerülnek végtelen sötétbe,
és már nem tudom, hogy mit is gondolok,
pedig megvolt, tisztán láttam az imént,
hogy nő ki vers belőle! Már tombolok
szinte, hogy rosszul rögzített csaliként
távozni hagytam. A készséget is vitte,
mivel fogok újabb sorvég-rímeket?
Az is mind bolond, ha aki elhitte,
hogy nem kíván mást a vers, csak ihletet,
sosincs mögötte verejtékes munka,
s a költő csak úgy szól, mint tóban unka!

Még ma is reszket

Hogyan tudassam, ma is reszket szívem,
Petőfi bokra a madárka alatt,
pedig már nem is a hajnali harmat,
a téli dér lepi? Követlek híven,
- bár többször nőtt, s fogyott déli árnyéka
az összes út menti bádogkeresztnek -,
szemeim ma is csak téged keresnek;
maradtál életemnek ajándéka.

Őszöm kezdetének voltál tavasza:
pillantásod nyomán virágba borult
létem, víg dallá vált minden panasza.

Fejem fölé fekete felhők jöttek
azután, és kék egem elkomorult.
Tar mezőimen ma meddők a földek.

Apantrofia

                                                        "A gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt."
                                                                   (Mt, 12:35)
Nem viselem el az embertelenséget.
Akkor sem, hogyha illatosítja magát,
ha megalázottakat és a gyengéket
mind a nyomornak, és halálnak adja át.

Bár kenetes nyál csorog folyton szájából,
művelten válogatja meg minden szavát,
de messze elgurult az Éden Fájától
bűzhödt gyümölcse, amely maga a halál.

Minden tette, szava, gondolata hazug,
amelyekkel másokat folyton hiteget,
de bezár minden ablakot, ajtót, kaput.
hogy az emberség, igazság mind kint reked.

Nem viselem el az embertelenséget,
és bizony, mindig messziről kiszagolom;
erkölcsösen vereti le két vesédet,
de nem lesz öröklétű. Én bizakodom.

Miért nem nevetsz?

Miért nem nevetsz, kedvesem?
Nincs jó életed velem?
Talán rosszul élsz velem?

Nekünk megvan mindenünk.
s nem sírunk, nem nevetünk.
Nem sírunk, nem nevetünk.

Az élmények mind fakók,
nagyon ritka lett a csók,
olyan ritka már a csók!

Hiányzik a nevetés,
és kevés az ölelés.
Kevés lett az ölelés.

Hajó, szürke vizeken,
elúszott a szerelem.
Messze jár a szerelem.

A vak komondor és a tanulatlan miniszter

Jó társaság ez a FIDESZ nevű, úgy tűnik, ide gyűlt össze az ország összes korrupt csaló és erkölcsi nulla szemete. Előbb a(z akkor még) köztársasági elnökükről derült ki, hogy soha nem volt doktor, majd egy képviselőjük felesége esett át egy vak komondoron, úgy, hogy bedagadt a szeme tőle, most pedig egy újabb képviselőjük állításairól derül ki sorra, hogy a valósággal köszönő viszonyban sincsenek. Kitiltják a magyar adóhivatal(!) elnökét és a kormány legfontosabb gazdasági-politikai tanácsadó szervezetének vezetőjét egy szövetséges országból korrupciós kísérlete miatt. A közelmúltban a miniszterelnök helyettese tett olyan kijelentést egy, a magyar jogban definiált fogalommal - az érdekeltséggel - kapcsolatban, amely azt bizonyította, hogy nincsen tisztában a munkaköréhez elvárható minimális szinten sem a magyar jogrenddel. Vagy hazudozik, és azt gondolja, hogy mindenki el is hiszi a hazugságot neki. Pedig a hazug embert könnyebb utolérni, mint a ...vak komondort.
De mit lehet várni olyan társaságtól, amelynek vezetője is úgy váltogatja nézeteit, mint ahogyan normális emberek a gatyájukat váltják?

CSOK

Az eddig is egyértelmű volt, hogy a baromfiudvarban a disznók az elsőrendű, és a nem disznók a másodrendű állampolgárok, sőt, hogy harmadrendűek is léteznek. Az is világos volt, hogy a disznók célja, hogy a harmadrendű állampolgárok teljesen eltűnjenek, ha nem képesek másodrendűekké alakulni, akkor szűnjenek is meg. Márpedig nem képesek, hiszen a csürhe (más néven: konda) képtelenek voltak az "elmúlthétév" alatt normálisan működő gazdaságot kialakítani, sőt, még azt a részét is széttúrták, amelyik képes lett volna működésre. Hogy mennyire igaz a harmadrendű állampolgárság kérdése, azt az is jelzi, hogy külön szabályozást dolgoz ki a disznócsorda a számukra a most CSOK-nak (Családi Otthonteremtési Kedvezmény) nevezett támogatás igénybevételére. Miután a Családi Otthonteremtési Kedvezményt rendelet szabályozza, és a harmadrendű állampolgárok: közfoglalkoztatottak és a közfoglalkoztatásból kiesettek számára a disznók külön CSOK-ot (azaz külön rendeletet) terveznek, ebből világosan kiderül, hogy a közfoglalkoztatottak a munkanélküliek, és a legszegényebbek harmadrendű állampolgárok. Ez eddig is így volt, csak nem deklarálta nyíltan a disznók csoportja:

• nem kaphat csokot, aki közmunkából él
• nem kaphat csokot, akinek az igénylést megelőző fél évben nem volt munkaviszonya
• nem kaphat csokot, akinek olyan jelentősebb tartozása van, amit a központi hitelinformációs rendszerben nyilvántartanak
• nem kaphat csokot, akinek az igénylést megelőző két évben nem volt TB-je (ami jellemzően a diákoknak és a munkavállalóknak van)
  

Most ellenben kiderült: olyannyira másod- (illetve harmad-) rendűek, hogy rájuk külön törvényt dolgoz ki a disznók csoportja a tavasszal. Mert a baromfiudvaron az állatok egyenlőek, de a disznók a legegyenlőbbek, ellenben a cickányok, munkátalanok, közmunkások, illetve a disznók által bevezetett hiteleket egykor igénybe vevők olyan egyenlőtlenek, hogy rájuk a jogalkotási törvénynek nem megfelelő módon külön rendeletet kell alkotni.
Így van ez, ha a disznók a saját disznóságuk betonba öntésével foglalkoznak, ahelyett, hogy a baromfiudvar jóléte lenne a szemük előtt, és az is nyilvánvaló, hogy a "senkit nem hagyunk az árokparton" hazugsága mára "ha nem vagy eléggé közel a tűzhöz, a szennyvíztárolóba fojtunk" nyílt igazságává alakult át.

Kerámia babák

(Kovács Margitnak)

Ölelkeznek, csókolóznak.
Színes szalag libeg rajtuk
súlytalanul, mint a szellő,
porcelánba fagyva.

Fittyet hánynak minden póznak.
Polcra, vagy vitrinbe rakjuk?
Keze nyomát a művésznő
a babákon hagyta.

Rokokósan bondorodik,
és a Nap fényében ragyog
a hölgy-babák fehér színű
szoknyája szegélye.

Festett pörgekalapjait
hordja: "Én meg ember vagyok!" -
a menyasszony büszke szívű,
délceg vőlegénye.

Vizeskorsóban víz csobban,
gyermeket dajkál az asszony,
a kapuban ölelkeznek
délceg templomtornyok.

Saját dolgát teszi jobban
mind, hogy jólétet fakasszon:
itt aratnak, nem csak vetnek.
Baba-létük boldog.

Péntek este, Józsefváros

Hajléktalanok a Horváth Mihály téren,
pénteken este, fél kilenc felé.
Három férfi a beton asztalok között.

Mivel most nem ég az oszlopon a lámpa,
nem látni be a Baross utcáról,
ilyenkor még nagy ott az esti forgalom.

Egyikük papírdobozt terít a földre.
A délutáni zápor fölszáradt,
az Emke aluljáróban vészelték át.

Sziréna húz az úton Kőbánya felé;
személyautó, kék villogóval.
Ez most éppen nem jelent számukra veszélyt,

de szívesen válnának láthatatlanná,
mert mi van, ha közterületesek?
Pillanatra megjelenik a rettegés.

Akik célkeresztben vannak, védtelenek.

Készül a Terror törvény

Jövő héten szavazza meg "felelős" országgyűlésünk, hogy Ártunk és Orbányunk bármikor statáriumot vezethet be errorhelyzetre való hivatkozással, ezzel felfüggesztve mindenféle olyan szabadságjogot, amelyet bolsevik alaptörvénye még meghagyott.

A törvénytervezet szerint

– kötelezheti az állami médiát hivatalos állásfoglalások kiadására
– megállapíthatja, melyek az ország védelme szempontjából fontos termékek, energiahordozók, fogyasztási cikkek, majd ezek forgalmát szabályozhatja és korlátozhatja
– túlmunkát, túlszolgálatot rendelhet el a közigazgatási és rendvédelmi szerveknél, egyszerűsített eljárásban vehetnek fel ide embereket
– módosíthatja a közigazgatási szervek munkarendjét és a hatósági eljárások szabályait
– korlátozhatja a rádiók és televíziók működését
– a szükséges mértékben korlátozhatja a légi forgalmat
– kirendelheti a honvédséget az ország védelmét és a közszolgáltatásokat szolgáló infrastruktúra védelmére
– korlátozhatja, sőt zárolhatja az ország biztonságát veszélyeztető államok, természetes és jogi személyek, szervezetek érdekeltségeit és vagyonát
– elrendelheti speciális tartalékok képzését, exportkorlátozást, kereskedelmi kvóták bevezetését, és a közbeszerzési eljárások felfüggesztését
– speciális terrorelhárító intézkedéseket vezethet be
– a nemzetközi előírásokat és egyezményeket is figyelmen kívül hagyva szigoríthatja a határforgalmat - Azaz ellentmondhat az ország jogrendjének.
– alkalmazhat az állampolgárokat is érintő riasztási fokozatokat
– különleges beléptetési szabályokat, technológiákat írhat elő a közintézményeknél és a közforgalmú helyeknél - elrendelheti a például a testi motozást...
– korlátozhatja vagy megtilthatja a közigazgatás, a honvédség, a rendvédelmi és közreműködő szervek létesítményeibe való belépést, illetve az oda vezető közforgalmat, továbbá elrendelheti az erre közlekedők átkutatását, és az őrizetlenül hagyott, ismeretlen eredetű tárgyak megsemmisítését
– átmenetileg átírhatja a honvédség és a rendvédelmi szervek hivatásosaira vonatkozó szolgálati szabályokat
– elrendelheti az internet-, levél-, csomag- és postaforgalom fokozott ellenőrzését
– korlátozhatja, illetve engedélyhez kötheti az ország meghatározott területén való tartózkodást - amelyet saját alaptörvénye biztosít, és amelyre saját alaptörvénye nem ad felhatalmazást, azaz megsértheti saját jogrendjét.
– kijárási tilalmat rendelhet el az érintett település és pontos időtartam meghatározásával
– betilthatja a közterületen tartandó tömegrendezvényeket, nyilvános gyűléseket - azaz megsértheti saját alaptörvényét
– igénybe veheti a rádiók, televíziók és más tömegkommunikációs intézmények létesítményeit és berendezéseit, de ezek használatát be is tilthatja
– korlátozhatja, ellenőrizheti és szüneteltetheti a postai és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat, továbbá igénybe veheti a távközlési és informatikai hálózatokat, de meg is tilthatja azok használatát - azaz bevezetheti a teljes körű cenzúrát.
– időben és térben korlátozhatja vagy meg is tilthatja a közúti, vasúti, vízi és légi járművek forgalmát
– szolgáltatások teljesítésére kötelezheti a vasúti, közúti, vízi és légi járművek tulajdonosait - bevezetheti a rekvirálást
– korlátozhatja vagy megtilthatja a külföldiek beutazását Magyarországra
– korlátozhatja és megtilthatja a külföldi személyekkel, szervezetekkel és intézményekkel való érintkezést és kapcsolattartást
– korlátozhatja a nem magyar állampolgárok itt-tartózkodását, számukra jelentkezési kötelezettséget írhat elő
– engedélyhez kötheti az ország egy meghatározott területére való beutazást, az ott történő átutazást vagy az onnan való kiutazást - azaz az egykori Szovjetúnióhoz hasonló módon felügyelheti és korlátozhatja az állampolgárok mozgását ellent mondva ezzel saját alaptörvényének.
– a szükséges időre elrendelheti az ország meghatározott területén a lakosság kitelepítését meghatározott új helyre
– eltérhet az államháztartásra vonatkozó szabályoktól, átcsoportosíthat összegeket a költségvetésben, kiadásokat függeszthet fel, viszont a büdzsében nem szereplő más kiadásokat teljesíthet, továbbá új bírságokat állapíthat meg, a bírságok mértékét pedig módosíthatja, a kedvezményeket eltörölheti azaz tetszőleges módon átírhatja a költségvetési törvényt”

A statárium bevezetésének nincsen egyéb feltétele, mint hogy Ártunk és  Ormányunk elrendelje.

Tűzvész után

Itt, e négy fehér fal között,
a kiégett tarlón egy szívtelen szalmabáb él,
amely üszökcsomóként kormozza rétet
a kihunyt tűzvész után.
Már tilos, hogy elgondoljalak, kötelességeim vannak,
és te is másfelé járod utadat.
Nekem van kenyerem és kerül olykor sör is,
és hiába volt halálvágyam,
mégsem halok meg korán.

Néha olvasom, mi van veled,
de már nem követhetem szárnyalásodat,
mert nem vezet hozzád semmiféle ösvény,
amióta elborították azt
a poklokból előgördülő szavak.

Néha elkap egy-egy örvény,
forgat, nem ereszt, képedbe kapaszkodom,
mert olyan vagy,
mint amilyennek mindig is láttalak
már rab madárként is:
énekes, büszke, független és szabad.

Önemésztő

Rút "bogár lépjen nyitott szemedre",
nyüvek hordják széjjel húsodat,
és, hogy nem voltál sokat szeretve;
járjon hát a bú beléd sokat!

Szemedből fekete vér csorogjon,
az fessen be földet és eget,
szívedet faék feszítse folyton,
hogy nem ölelhettél eleget!

Nyüszítsed át csak éjed, nappalod,
vackán gyötört féregnyi farkas,
mivel nem kellett ölelő karod,
s becézett neved lett a Hallgass!

Hogyha leköpnek, tűrd alázattal,
ne lázadj sorsod ellen soha!
Földre feküdj kihűlni lázaddal:
neked az édes is mostoha!

Átkozódnál? Csak magadat átkozd,
de hang ne jusson föl az égig,
és te ne találj a száraz fához!
Térdeden csúszva érj a végig!


*Az első sor idézete József Attila Magány című versének indító sora

Soha nem mondtam

Látod, én nem mondtam, hogy szeretlek,
pedig egybe forrt a lélegzetünk.
Tudtam, a hiánytól majd szenvedünk.
Most szétkiáltanám a hegyeknek,
verődjön, visszhangozzék bérceken,
ékes szóval mondják kövirózsák,
hogy nem lesz már szépség és más jóság;
szavad nem volt csak pengő érc nekem.
De a csúcsok távolodnak tőlem,
izzó hegyükön kialszik a láng,
a szél messze fújja felhőben
mind, ami még várhatott volna ránk,
lehet, mert szívem olyan eretnek,
én soha nem mondtam, hogy szeretlek.

Zenei szonetta

Zenéről nem álmodtam még soha,
nem volt kezemben karmester pálca,
tanultam hangszert, ó, én ostoba,
csak nyűg volt akkor a hangok tánca.

El is maradt a zene azután,
aktívan nem csináltam többet én,
hallgattam csak, ostobán és bután,
ahogyan csillan benne a remény,

vagy amint a gyász és a zord magány
hangja árad oly ünnepélyesen,
hogy lehet szíved bármilyen vagány,

megérint. Lelkesít, könnyem nyelem,

mindegy: a szív tápláléka úgy is.

A zenére nem leszek immúnis.

Ádám fölébred

Mily rémítő álmot álmodtam én!
Úgy vetített éles fényt jövőnkre,
nagyravágyásunkra, és a gőgre,
mint árnyékos zugokra gyertyafény.

Elhágy lélegzetem, a szív kihagy,
hogyha felidézem gondolatban,
miként küszködik az ember bajban,
amíg a lég, s a tenger majd megfagy,

miként ölik majd egymást milliók,
ha jönnek háborúk, rebelliók,
a gyászos végtől én máris félek.

De csitt! Mert megmozdult, ím, a kisded,
fedél, s kenyér kell, hogy legyen tejed:
hiányt nem szenvedtek, míg csak élek!

Magány

Magában élt. Sosem volt másként
pár kegyelmi pillanattól eltekintve,
mégsem élte meg korlátozásként,
noha ritkán volt csak jó a kedve.

Mindegy, a Hold, vagy Nap volt fönt:
reggel volt-e, vagy már este,
a szíve holt. Új dolgokról nem dönt:
az élet őt már régen nem kereste.

Napi rutinja. Ezzé vált az léte.
A hétfő már olyan volt, mint a szombat.
Mindegy volt, csigát evett, vagy medvét-e:
az idő a vég felé araszolgat.

nincs

nem volt
soha
semmi
nem lesz
többé
fény sem

Tartja magát

Tartja magát, bár támad a sötét,
és szája szélén árad már a sár*.
Fegyelmezetten kortyolgatja sörét,
többé nem vár asszonyára már.

Esteledik. Véget ér az élet.
Visszanézve nem volt benne szép,
úgy gondolja, pedig nagyon téved:
a homály elveszi az eszét.

De még kitart. Egyre küzd az árral.
Nincsen ebben semmi hősi póz:
egyre ritkábban, de érzi: szárnyal,
ha pár szót egy sorba porcióz.

Nehéz az est. Éj jön, álomtalan.
Mint a pokol lesz,olyan sötét.
Szárnyalna, bár lelkében sem galamb,
amíg lehet, kortyolja sörét.


* "szájam széléig áradt már a sár" Villon-Faludy: Ballada a senki fiáról

Rítus

Férfiak állnak a vízparton
mind fekete kalapban.
Más színeknek nincs pardon:
valamiféle gyásznap van.

A nők ruhája tarka-barka.
szoknyájukat szél fújja,
piros szalag lobog rajta.
Csuklóig ér a blúz ujja.

Fejükön kalap szalmából.
A vízbe szirmokat szórnak,
nem is látszik a virágtól.
Szirmokon ring a pár csónak.

Messzire viszi el a szél
a parttól a szirmokat.
Az okokról senki sem beszél,
van, aki csendben sírogat.

A remény szegénye

Nem vagyok túl szegény,
bár gazdag se nagyon,
főként, ha a remény
az, ami a vagyon.

Pénzem nem számolom,
most elég megélni.
Magamat vádolom,
mert nincs mit remélni.

Nincsen élet

Nincsen élet, csak halál.
A hajnal egyedül talál,
és bárkihez menekülsz,
végül a jégre kerülsz.

Hitegetheted magad,
végül a sárba ragad
úgyis egész életed.
Soha nincs az ég veled.

Mint nagy ködben a hajók,
az egymásba csattanók,
szirteket kerülgetünk,
majd a mélybe merülünk.
S ez nem jóslat, de nem ám!
Tapasztalat, kiskomám.

Terroristák

Olvasom, hogy miniszterelnökünk - mint rendszeresen - hatáskör-túllépést követett el: Magyarországon ugyanis a miniszterelnök a végrehajtó hatalom és nem az igazságszolgáltatás vezetője, így nincs hatásköre terroristának nevezni vizsgálati fogságban lévő embereket. Akikről persze azóta kiderült, hogy még a saját irányítása alá - azaz nem az igazságszolgáltatáshoz, hanem a végrehajtó hatalomhoz(!) - tartozó ügyészség sem terrorizmus miatt, hanem zavargás miatt emel ellenük vádat. Miniszterelnökünk tehát ismételten prejudikált: azaz a bírói ítélet előtt sugallt ítéletet, ily módon jogellenesen próbálta meg - nem először és nem utoljára - befolyásolni a tőle független igazságszolgáltatást. Ha ezt nem a miniszterelnök teszi, hanem más, akkor hivatali visszaélés bűncselekménye (vagy annak kísérlete) miatt emelne vádat ellene az ügyészség?
Megjegyzem: az igazságszolgáltatás ilyen jellegű befolyásolását koncepciós pereknek nevezi a magyar nyelv, és a pártállamra volt jellemző; a közmegegyezés az 1956 előtti pereket koncepciós pernek nevezi. hiszen olyan terv (koncepció) alapján épültek föl, amely magában foglalta a színház elemeit valamint az ítéletet is, amelyet a pártállami irányítás mondott meg előre a bíróknak.
Meg kell jegyeznem, hogy Menzer Tamás külügyi államtitkár is megbukna a saját kormánya által bevezetett közigazgatási alapvizsgán, hiszen szerinte "Agresszív, felfegyverkezett emberek megtámadták a magyar határt". A "felfegyverkezett" emberek saját kormányának ügyészsége szerint szimpla randalírozók voltak, akiket ugyanolyan elbírálás alá szándékozik állítani - ismétlem: saját kormányának ügyészsége -, mint a részeg kocsmai verekedőket - azaz szó nincs terrorizmus-vádról. Én megértem, hogy az államtitkár úr (majdnem elvtárst írtam) igazodni próbál pártja és kormánya vezetőjéhez, de míg a miniszterelnök úrnak nem, addig neki tisztában kellene lennie a magyar joggal, amelyet alkalmaz.
Ráadásul bár elképzelhető, hogy a vádemelés során, vagy az eljárás során a vádat átminősíti az ügyészség terrorcselekménnyé - esetleg éppen miniszterelnöki nyomás következtében -, ám miután ítélet még nem született az ügyben, a miniszterelnök és az államtitkár nyilatkozata is jogsértő magatartást jelent, hiszen olyan cselekedetet minősít, amelyről a független - azaz a kormány által nem befolyásolt, csak a hatályos magyar jogszabályoktól kötelezett - bíróság még nem hozott ítéletet.
Súlyosabban esik latba a dolog, amennyiben kiderül, hogy a két kijelentés éppen a bíróság jövőbeni ítéletét kívánta befolyásolni, ugyanis a bíróság döntéshozatalának befolyásolására tett kísérlet is korrupciós bűncselekmény Magyarországon:

BTK 305. § Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen
a) hivatali kötelességét megszegi,
b) hivatali hatáskörét túllépi, vagy
c) hivatali helyzetével egyébként visszaél,
bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Itt a bűncselekmény jogi tárgya a hivatali apparátusba, a hivatalos szervek és személyek törvényes működésébe vetett bizalom.
A bűncselekmény alanya csak hivatalos személy lehet.

Pártunk és Kormányunk Vezére nem először követi el a BTK 305 §-ba ütköző törvénysértést. Az ominózus vörösiszap-katasztrófa kapcsán már 2010. október 5.-én, a bírósági tárgyalás megkezdése előtt azt nyilatkozta, hogy „Nem ismerünk olyan jelet, amely szerint természeti okai lennének a katasztrófának. Élünk a gyanúperrel, hogy itt emberi mulasztásról van szó. Az egész ország tudni szeretné, hogy ez a tragédia kinek a felelőssége." 2015. áprilisában ismét kifogásolta az állítólag független magyar bíróság munkáját, mondván "a felelősségre vonás (...) nagyon lassan halad", ahogy az idő múlik, úgy látja, mintha "senki nem került volna rács mögé", mintha "senki emberfia nem viselne felelősséget azért, ami történt". Ezzel ismételten elkövette a hivatali apparátus - nevezetesen a bíróság - működésébe vetett bizalom rongálását, visszaélve hivatali helyzetével (ha nem a miniszterelnök lenne, a faluvégi eb sem lett volna kíváncsi a véleményére). Miután ekkor már eldöntött tény volt, hogy a MAL Zrt tulajdonjogát átveszi a magyar állam, egyértelmű volt a politikai indíték is: jogtalan hátrány okozása a MAL Zrt. volt vezetőinek, illetve jogtalan politikai előny szerzése a FIDESZ vezetésének, nevezetesen saját magának.

Kötelesség

Nincs mit tenni, mondta,
és leakasztotta a puskát a falról.
Ne engedd ki a gyerekeket!,
szólt oda feleségének.
Kinyitotta az ajtót,
kinézett, óvatosan kilépett rajta,
és becsukta maga után.
Egy perc múlva puskalövés hallatszott.
Egyetlen csattanás, utána csend.

Lépések a verandán,
kinyitotta az ajtót,
bejött a házba,
a puskát visszaakasztotta a falra.

Még várjatok, amíg elföldelem!,
szólt, majd ismét kiment.

Pár nap múlva már csak egy
letaposott folt jelezte a kert végében,
hogy valaha élt a háznál egy kutya is.

Hitbe kapaszkodva

Kapaszkodsz a hitbe,
hogy értékes lehetsz,
bár válthatod nincsre
minden értékedet:

mondd, kinek csillognál?
Nincs, aki követne,
vezércsillag sem áll
nyugatra, keletre.

Kapaszkodj magadba,
Münnhausen báró!
Végezd nem tagadva,
amit a lét rád ró!

A nincsbe kapaszkodj,
hogyha hited nincsen,
és ha van, osztozzon
nincseden az Isten!

Rongycsomók

Rongy az Alfama negyedben,
Karácsony-tájt, tíz év előtt.
Enyhe idő. Ott telente
sem fagy tüdőbe a levegő.

Narancs potyog az udvarban.
Ott rothad a fák alatt.
Nem ilyen jövőt akartam,
de számunkra ez maradt:

itt, az utcán már tavaly is
megfagytak az emberek.
Nincs tej, vaj sincs,
tejben-vajban fürdenük nem lehet.

Fiatalok, és idősek.
Férfiak, nők vegyesen.
Elkerülte messze őket
az isteni kegyelem.

Rongycsomó ott kint az utcán,
és itt, a kapu alatt.
Az ember csak néz ma bután:
álmainkból ez maradt?

Lejtmenet hegymenetben

A busz hörög, kapaszkodik,
lépcsőn állva az élet
nagyon nem is ragaszkodik
a testhez, attól félek.

Lefutott a fejből a vér,
a köd a szemek elé
emelkedett. Csak ennyit ér
az élet negyven felé?

Most szúr a szív, nem csak sajog,
és a kórház még messze.
Eddig kerültek a bajok.
Hát ezt kapd ki most, nesze!

Lejtmenet van. Szívbe térdel,
csak tapos egy láb egyre.
Vajon elég gyorsan ér fel
a sárga busz a hegyre?

Szilveszter este

Mondd, mi a francnak örüljek, csak, mert elmegy az óév?
Elment már ezelőtt sok-sok nyomtalanul.
Hajnalig ismét gépnél üljek, hátha talán majd
jobban múlik az éj? Nem lesz semmi remény
immár úgysem a boldogságra. A régi időknek
vége, a jó zene és szó lesz már csak enyém.
Ó, pedig annyira várta az ember - már legalább én -,
majd csak a lét kivirul, színbe, virágba borul!
És most nincs más: éveken át csakis egyre a végen
Csak jár egyre agyam, s álmom messzire van.
Változtatnom kellene végre az életemen már,
rég nem tervezem ezt: nem sikerül sohasem.
Mondd, hova tűnt az az ifjui boldogságom a létből?
Tán nem volt sohasem, lassan ébredezem:
hát, mi a francnak örüljek ez éjjel, s fújjam a tülköt?
Nem lesz új ez az év, s élnem a régit elég.

Undorodom

Undor van szívemen.
Lelőtték Radnótit.
Írhatnak mívesen,
szívüknek hernyóit
mindig megidézem,
Duna parton járva.
Zavaros hitében
minden magyar árva,
siratja a nép megosztását.

Leckét dalolgatnak
magyaságtudatról:
magyaráznak papnak
a katekizmusról.
Menekül majd rögtön
minden átok-fattya,
ha a honi rögön
már nem folytathatja
saját népének kifosztását.

Undor van szívemen,
belé szállt a csömör.
Van mit veszítenem,
a bigottság gyötör:
amit ma neveznek
jó hazafiságnak,
szíveket sebeznek
vele, és sírt ásnak
temetni a nép szabadságát.