Szilveszter este

Mondd, mi a francnak örüljek, csak, mert elmegy az óév?
Elment már ezelőtt sok-sok nyomtalanul.
Hajnalig ismét gépnél üljek, hátha talán majd
jobban múlik az éj? Nem lesz semmi remény
immár úgysem a boldogságra. A régi időknek
vége, a jó zene és szó lesz már csak enyém.
Ó, pedig annyira várta az ember - már legalább én -,
majd csak a lét kivirul, színbe, virágba borul!
És most nincs más: éveken át csakis egyre a végen
Csak jár egyre agyam, s álmom messzire van.
Változtatnom kellene végre az életemen már,
rég nem tervezem ezt: nem sikerül sohasem.
Mondd, hova tűnt az az ifjui boldogságom a létből?
Tán nem volt sohasem, lassan ébredezem:
hát, mi a francnak örüljek ez éjjel, s fújjam a tülköt?
Nem lesz új ez az év, s élnem a régit elég.